A táplálkozás, az egészség és az életciklus-értékelés kapcsolata

Prof. Dr. Hans Hauner a Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) Else Kröner-Fresenius-táplálkozás-egészségügyi központjának igazgatója, amely a Klinikum rechts der Isarhoz kapcsolódik. A táplálkozás, az egészség és az ökológiai egyensúly kapcsolatáról szóló szövege különösen robbanásveszélyes a Corona-vírus idején, és megjelent a TUM "Elgondolkodtató anyag a Corona utáni ideig" antológiájában is (ingyenes letöltés).

A diéta minden élet alapja. Biztosítja minden olyan anyag ellátását, amely életet tesz lehetővé és garantálja az optimális működést. Általános szabály, hogy minél összetettebb élőlények vannak, annál nagyobb a tápanyagigény. Az evolúció története azonban azt is mutatja, hogy sok élőlény alkalmazkodik a környezetében található tápanyagok rendelkezésre állásához.

És végül fennáll annak a lehetősége, hogy az organizmusok nagyfokú rugalmasságot fejlesszenek ki annak érdekében, hogy képesek legyenek használni a változó tápanyag-rendelkezésre állást. Ez utóbbi azokra az emberekre is vonatkozik, akik megtanultak koncentrálni a tápanyagellátás változásaira, pl. B. az évszakok során. Ez volt az előfeltétele annak, hogy a Homo sapiens ilyen sikeresen elterjedjen a bolygón, és sok régiót és éghajlatot gyarmatosítson. Ez a magas "anyagcsere-rugalmasság" megkülönbözteti más élőlényektől, és jelentősen hozzájárult sikeréhez és dominanciájához a fajok harcában a természeti erőforrásokért.

Az emberek étrendjüket a környezeti viszonyokhoz igazítják

Az emberek sikertörténete lenyűgöző, és természetesen nemcsak ehhez a képességhez kapcsolódik, hanem tehetségükkel is magyarázható, hogy koherens társadalmi rendszereket és szervezeti struktúrákat hozzanak létre, és hatékony technológiákat fejlesszenek ki. Számos technikai újítás, az ezzel járó népességnövekedés és az ökológiai következmények széles skálájával rendelkező erőforrások féktelen fogyasztása azonban most jelentősen veszélyezteti ezt a sikermodellt, és az összes érintett intézmény egyöntetű véleménye szerint gyors paradigmaváltást és politikai fellépést igényel.

A táplálkozás terén is kialakult egy olyan helyzet, amely számos fenyegetéssel jár és sok kérdést felvet. A növényi eredetű élelmiszerek globális termelése elegendő ahhoz, hogy elméletileg legalább 15 milliárd embert tápláljon. A gabonatermés több mint felét és a szójatermelés nagy részét azonban állatok hizlalására fordítják. Itt egy kilogramm hús előállításához öt-hét kg takarmányra van szükség. Ugyanakkor ez összefügg a magas föld- és vízfogyasztással, valamint az üvegházhatású gázok magas kibocsátásával.

Ennek következményei közé tartozik a biológiai sokféleség csökkenése és a környezeti károk is az inszekticidek/peszticidek és nitrogénszennyezéssel járó műtrágyák magas használata miatt. Ezenkívül nagy a termésveszteség, például a rossz logisztika és a fogyasztói oldal pazarlása miatt. Az élelmiszertermelés felelős az antropogén üvegházhatású gázok globális kibocsátásának 21-37 százalékáért (IPPC 2019).

Alultápláltság és túlevés problémája

Orvosi szempontból két probléma merül fel az élelmiszerek egyenetlen eloszlásából: Először az éhség és az alultápláltság terjedt el. Több mint 800 millió ember szenved éhségtől, több mint két milliárd vashiánytól, hogy csak két súlyos példát említsünk. A jelenlegi koronajárvány miatt sok szegény országban tartani kell az élelmiszer-helyzet gyors és jelentős romlásától. Másrészt jelenleg több mint 2 milliárd túlsúlyos ember él, akiknek harmada elhízott krónikus túlfogyasztás következtében, különösen a tehetősebb országokban. Az elhízás megterheli a test szinte minden szervét, és meghatározó mozgatórugója a civilizáció szinte minden betegségének.

A szállított élelmiszer minősége és mennyisége ezért központi jelentőségű az emberi egészség szempontjából. Az étrenddel összefüggő krónikus betegségek jelentik a legnagyobb kihívást egészségügyi rendszerünkben napjainkban, és ezek jelentik a költségek túlnyomó részét. A Global Burden of Disease Consortium nemrégiben készült elemzése szerint a 15 alkategóriában meghatározott táplálkozási tényezők világszerte az összes halálozás mintegy 22 százalékát magyarázzák. Németországban ez 18,5 százalék körül van.

Az elhízás súlyos betegségeket okozhat

Az ebből eredő halálokok elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek, de a rák és a 2-es típusú cukorbetegség is (GBD, 2019). Sokan sejtik vagy intuitív módon tudják, hogy étkezési magatartásuk súlyproblémákat okoz, és számos betegséget és betegséget elősegít, de szívesen figyelmen kívül hagyják ezt a kapcsolatot életmódjukra gyakorolt lehetséges következményei miatt. Az étkezés olyan érzelmi, személyes kérdés, amelyben minden ember szabadon akar választani. Ez az egyetlen módja annak megértésére, hogy sok ember miért következetesen figyelmen kívül hagyja étrendje és egészsége közötti kapcsolatot.

De ez a viselkedés problematikus. Ha az emberek objektíven mérlegelik az érdekeiket, akkor végül más prioritások is lehetnek, mint a rövid távú étkezési öröm. Hosszú távon a legtöbben egészségesek és fittek akarnak maradni a lehető leghosszabb ideig, és elérni a lehetséges öregséget. Ez állandó konfliktushoz vezet a rövid távú öröm, az egészség és a hosszú élettartam között. Legtöbbször a rövid távú élvezet dominál, főleg, hogy a jutalmazási rendszeren keresztül jobban segít megbirkózni a mindennapi stresszel és más pszichés stresszel.

Az öröm rövid távú törekvése számos üzleti érdek középpontjában áll. Az állandóan jelen lévő, csábító reklám, a „kortárs csoportok” nyomása és a „mérgező étkezési környezet” túl gyakran azt jelenti, hogy az emberek hosszú távú érdekeik ellen döntenek, és elfogadják a személyes károkat betegség formájában, valamint az életminőség és a várható élettartam csökkenése formájában. Lehetséges mindkettő értelmes szintézise és jó egyensúly, de ehhez az egyén és a társadalmi szereplők újragondolása szükséges.

Az egyetlen egészségügyi koncepció

Ennek a dilemmának a megoldása egy átfogó rendszerszemléletű megközelítés lenne, mivel évek óta egyetlen egészségügyi koncepcióként vitatták meg, de a politikai döntéshozók és a nyilvánosság még nem vette komolyan. A cél az ésszerű egyensúly megteremtése az ökoszisztémák védelme, a szabadság és az emberek életmódja között. Ez a jövőkép már régóta megvalósult, de a népesség kitartása és az egyének vagy kis csoportok üzleti érdekei miatt mindeddig kudarcot vallott. Globális szempontból óriási mértékben növekszik a cselekvésre való kényszer, mivel az éghajlatváltozás hihetetlen erővel halad előre, és egyre inkább fenyegeti sok és különösen a szegényebb ország megélhetését.

Különösen az utóbbi időben egyre inkább vitatják és elemzik a táplálkozás, az egészség és az ökológiai egyensúly szoros kapcsolatát. Tavaly egy nemzetközi bizottság javaslatot terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a népesség folyamatos növekedésével (feltételezés: a világ tízmilliárd emberes lakossága 2050-ben) hogyan lehetne megőrizni a természeti erőforrásokat, miközben minden embert megfelelő táplálékkal lehet ellátni.