Hessisches LSG, - L 3 U 11208 - openJur ítélet

I. Az alperes fellebbezése alapján a Fulda Szociális Bíróság 2008. május 19-i ítéletét hatályon kívül helyezte, és a keresetet elutasította.

II. Az érintett feleknek nincs költsége egymás megtérítésére.

III. A felülvizsgálat nem megengedett.

Sértés

A felperes túlélő hozzátartozói ellátásokat kér az alperestől. Állítása szerint apja, a biztosított B. A. 2004-ben halt meg munkahelyi baleset, mozgáshiány és túlsúly közvetett következményei miatt.

1986. augusztus 7-i határozatával a biztosított ideiglenes nyugdíjat kapott 70 százalékos MdE után.

Az ezt követő kifogási eljárás során a biztosítottat 1986. augusztus 26-án meglátogatta a hivatásos asszisztens. A biztosított kijelentette, hogy súlyos kellemetlenségei vannak, alig tud lehajolni és csak nagyon rövid távolságokat gyalogol. Ő sem tudott sokáig ülni. Futás közben botsegélyre van szüksége. A biztosítottnak azt tanácsolta, hogy most, amikor már nem végez nehéz fizikai munkát, meg kell változtatnia étkezési szokásait. A csípőízület lehetséges cseréjével kapcsolatban a súlycsökkentés elkerülhetetlen.

Az alperes 1987. március 26-i határozatával a biztosítottnak 1986. június 9. és 1986. december 12. között 90% -os MdE után, 1986. december 13-tól pedig 100% -os MdE után állandó nyugdíjat ítélt meg. A munkahelyi baleset következményeit a következőképpen ismerték fel:

A bal felsõ rész amputációja megmaradt rövid csonkkal, a kalcium sók mennyiségének csökkenése a humerus teljes fején és a bal vállízület mozgásának korlátozása, a bal csípõízület hajlító kontraktúrája (rossz irányú mozgása) a bal csípõízület gyakorlatilag teljes megmerevedésével, funkcionális károsodás az egy lábon álló helyzet guggolásának és idõtartamának felvételénél, izomveszteség a bal csípõízületben a bal lábon a bal térdízület hajlításának enyhe akadálya, a járási mintázat károsodása.

A biztosítottak túlsúlyát kifejezetten nem ismerik el munkahelyi baleset következményeként.

1993. március 11-én a biztosítottat ismét szakmai asszisztens kereste fel. A biztosított kijelentette, hogy könnyű házi és kertészeti munkákat végzett, és néha bevásárolt is, ötéves kislányát óvodába vitte, és újra felvette. Nem ülhetett sokáig, mert erős fájdalmat kapott a csípőjében. A biztosítottat a hivatásos asszisztens arról tájékoztatta, hogy nagyon túlsúlyos. A biztosított bejelentette azt is, hogy súlyos keringési rendellenességei vannak a lábában. Kérte annak ellenőrzését, hogy ezek a munkahelyi baleset következményeinek köszönhetők-e.

A háziorvos Dr. Z Z. 1994. május 30-án kelt igazolásában kijelentette, hogy a két láb nyiroködémája kétségtelenül okozati összefüggésben áll a biztosított elhízásával, ami viszont részben a baleset következményének tekinthető, mivel a járási fogyatékosság és az egymást követő testmozgás hiánya a testtömeg növekedéséhez vezetett.

Az alperes 1994. május 4-i, 1995. január 12-i kifogásközlés formájában hozott határozatában kijelentette, hogy a bal láb keringési rendellenessége és a krónikus vénás elégtelenség nem az 1985. augusztus 10-i foglalkozási baleset következménye. A baleset esetében nem engedélyezték. az edényre gyakorolt közvetlen traumatikus hatás. Ezenkívül a keringési rendellenességek csak három évvel a baleset után fordultak elő. A baleset következményei, a lábakra jelenleg jelentkező panaszok és az elhízás közötti okozati összefüggés nem valószínűsíthető. Már a baleset idején jelentős volt a súlyfelesleg. Már az 1987. március 26-i végleges nyugdíjhatározatban a balesetektől független betegségek közé tartozott a folyadék felhalmozódása mindkét alsó lábszár szubkután területén és a fennálló túlsúly.

A biztosított 2004. július 18-án hunyt el az UU-ban. Klinika DV-ben. A belgyógyász és kardiológus Dr. OO. 2004. augusztus 23-i jelentésében elmondta, hogy a biztosítottat a szív dekompenzációjának (a gyenge szív miatti tüdõgörgõdés) benyomása miatt vették fel a kórházba, növekvõ ödéma képzõdéssel és légszomjjal. A fő okok a kis véráramban jelentkező nyomásnövekedés és egy ismert szívkoszorúér-betegség miatti gyenge szív. A légzési helyzet romlása miatt szükségessé vált az intubáció és a mesterséges lélegeztetés, a biztosított a sikertelen újraélesztési intézkedések után a nehéz intubálás során meghalt. Az akut miokardiális infarktus szintén lehetséges halálok a differenciáldiagnózisban.

Az 1987-ben született kérelmező 2004. július 26-án nyújtott be kérelmet a túlélő hozzátartozói ellátásokért. Az alperes 2004. szeptember 16-i határozatával elutasította ezt a kérelmet. A biztosított balesetektől független szívkoszorúér-betegségben szenvedett és szívroham következtében halt meg. 2004. szeptember 17-én benyújtott kifogásával a felperes azt állította, hogy a mindkét láb fokozódó ödémás duzzanata és a magnára eső elhízás a baleset okozta mozgáshiány következménye. A fennálló magas vérnyomás a testmozgás hiányának is köszönhető. Ez koszorúér-betegséghez vezetett.

Az alperes 2005. április 14-i határozatával elutasította a felperes kifogását, és kijelentette, hogy a halál oka a koszorúerek meszesedése volt, amelyet olyan kockázati tényezők kedveztek, mint a túlsúly, a magas koleszterinszint, a magas vérnyomás és a dohányzás. Ezek a súlyos kockázati tényezők nemcsak a keringési rendellenességekhez vezettek volna a szívben, hanem a lábak elégtelen vérvisszatérése kapcsán a keringési rendellenességekhez is. Amennyiben nem öröklődnek, ezek a kockázati tényezők az életmódra vezethetők vissza, és elterjedtek a lakosság körében. A baleset következményeivel való kapcsolat nem valószínűsíthető. A túlsúlyt már 10 hónappal a baleset után meghatározták, így a baleset és az elhízás, valamint a lipid anyagcsere zavar között még időbeli összefüggés sincs. Ehhez képest a testmozgás hiánya csak másodlagos jelentőségű. Még ez is végső soron viselkedéshez és nem sérülésekhez kapcsolódik, amint azt számos súlyos sérült sportoló példája mutatja.

A felperes ez ellen 2005. május 13-án keresetet nyújtott be a Fulda Szociális Bíróságon.

A szociális bíróság 2008. május 19-i ítéletével hatályon kívül helyezte az alperes vitatott döntéseit, és arra ítélte az alperest, hogy "a törvényi rendelkezéseknek megfelelően" ítélje meg a felperesnek az apja 1985. augusztus 10-i munkahelyi balesete miatti túlélő hozzátartozói ellátásokat ".

Az alperes kérte,

hatályon kívül helyezi a Fulda Szociális Bíróság 2008. május 19-i ítéletét és elutasítja a keresetet.

A felperes kérte,

utasítsa el a fellebbezést.

Ami a helyzetet és a vitát illeti, hivatkozunk a bírósági iratokra és az alperes közigazgatási aktájára, amelyek tartalmáról a szóbeli tárgyalás volt szó.

okokból

Az alperes elfogadható fellebbezése alapján a szociális bíróság 2008. május 19-i ítéletét hatályon kívül helyezték, és a keresetet elutasították. Mivel a felperesnek nincs jogosultsága az alperessel szembeni túlélő hozzátartozói ellátásokra, például félárva nyugdíj formájában a Szociális Törvénykönyv hetedik könyve - törvényi balesetbiztosítás - SGB VII 67. §-a 1. bekezdésének 1. pontja szerint, mert nem volt megállapítható, hogy a biztosított halála foglalkozási balesetet szenvedett 1985. augusztus 10-én (SGB VII. 63. § (1) bekezdés 2. mondat).

Az SGB VII. 63. cikke (1) bekezdésének 1. - 1-3. Szakasza szerint, amelynek rendelkezései az SGB VII. 214. §-ának (3) bekezdésével összhangban alkalmazandók, a túlélő eltartottak haláleseti támogatásra, a temetés helyére történő átköltözésük költségeinek megtérítésére, a túlélő hozzátartozói nyugdíjakra és ellátásokra . A rendelkezés 2. mondata szerint ezekre az ellátásokra csak akkor van jog, ha biztosítási esemény következtében haláleset következett be.

Keresetének alátámasztására a felperes azt állítja, hogy a biztosított jelentős túlsúlya, amely az 1985. augusztus 10-i munkahelyi baleset közvetett következménye volt, nagy szerepet játszott a biztosított 2004. július 16-i halálában.

Az állított igényt nem áll ellentmondásban az a tény, hogy az alperes 1987. március 23-i és 1994. május 4-i értesítésekkel kötelezően megállapította a biztosított számára, hogy a "túlsúly" nem munkahelyi baleset eredménye. Mivel az SGB VII. 63. §-ának rendelkezései egységesítik a túlélő hozzátartozók saját jogi igényeit, amelyek nem az elhunyt jogaiból származnak. Ezért a balesetbiztosítási intézetnek új döntést kell hoznia a túlélő eltartottak vonatkozásában, tekintet nélkül a biztosított személy megállapításaira, az ellátásokra való jogosultságról és annak követelményeiről (lásd Ziegler az LPK-ban - SGB VII, 2. kiadás, 63. §, 4. §).

Az SGB VII. 63. § (1) bekezdése szerint a felperes nem jogosult túlélő hozzátartozói ellátásokra, mivel a Szenátus nem tudta megállapítani, hogy a biztosított jelentős túlsúlyát jogszerűen a biztosított munkahelyi balesete okozta-e.

Az elhízást a túlzott kalóriabevitel okozza étkezés közben, amikor a test több energiát kap az ételektől, mint amennyit fel tud használni. Ennek oka nemcsak az elfogyasztott élelmiszer mennyisége, hanem annak összetétele is, amely túlzott zsír- és szénhidrát-arányt, valamint túl kevés rostot tartalmaz. A fizikai aktivitás energiát emészt fel. A testmozgás hiánya tehát a pozitív energiamérleg tényezője is.

A munkahelyi baleset előtt a biztosított teljes műszakban kőművesként dolgozott. Ehhez a tevékenységhez képest az energiafogyasztása csökkent a munkahelyi baleset után. A baleset következtében a bal csípőízület környékén bekövetkezett súlyos sérülések korlátozták a biztosított járási képességét, járási mintázata jobb oldali bot használatakor is balra sántikált, és azt mondta, hogy csak a bal csípőjében és a lábában jelentkező panaszok miatt képes rövidebb távolságokat megtenni. . Nem volt azonban nagyobb mértékű mozdulatlanság, különösen a munkahelyi balesetet követő első években. Mert dr. A biztosokat 1986. december 13-án megvizsgáló EE. 1987. január 7-i nyugdíjjelentésében kijelentette, hogy a biztosított járása a szobában egy kézbot segítségével viszonylag folyékony volt. 1993-ban a biztosított még könnyű házimunkát és kertészetet végezhetett, amelyet 1993. március 11-én jelentett a szakmai asszisztensnek.

A biztosított személy növekvő elhízásának oka ennek következtében a magas kalóriatartalmú étrend és a baleset következményei miatti mozgáshiány volt, összehasonlítva a biztosított baleset előtti szakmai tevékenységével. A biztosított a munkahelyi baleset utáni alacsonyabb energiaigényt kompenzálhatta azzal, hogy étkezési szokásait megváltoztatta, étrendjét alacsony zsír-, szénhidrát- és rosttartalmú élelmiszerekre változtatva, és általában csökkentve az élelmiszer mennyiségét. Az elhízás kialakulása után is az étrend tartós, következetes megváltoztatása folyamatos fogyáshoz vezetett volna. Az XY.klinkben 1988. augusztus 2-tól szeptember 10-ig tartó öt és fél hét tartózkodása alatt a biztosítottnak sikerült testtömegét 129,8 kg-ról 116,5 kg-ra, azaz összesen 13,3 kg-mal és 2,4 kg-kal megtartani hetente hogy csökkentsék. Nem sikerült azonban fenntartania a klinikán elért súlyt, vagy akár tovább csökkentenie. Mivel 1993. november 19-ig súlya ismét 130 kg-ra nőtt.

Jelen esetben nincsenek arra utaló jelek, hogy a biztosított a baleset következményei miatt hosszú távon nem tudta az ételmennyiséget a csökkent igényhez igazítani, vagy a kalóriatartalmú étrendet hosszú ideig betartani. A szakértő ÜÜ. feltételezi, hogy "a pszichológiai tényezők kedveztek a súlygyarapodásnak". Ez lehetséges, de sem az orvosi jelentésekben, sem a szakmai asszisztens jelentéseiben nincsenek utalások a biztosított mentális betegségére vagy arra, hogy akaraterejét korlátozta a munkahelyi baleset vagy az elismert munkahelyi következmények, és ezért számára nem volt lehetséges enni egészséges és testének energiaigényének megfelelően. Ezért nincs olyan körülmény, amely igazolhatná a biztosított étkezési magatartásának ok-okozati összefüggését a baleset következményeivel.

Mivel a felperes következésképpen nem jogosult túlélő hozzátartozói ellátásokra, az alperes fellebbezésében hatályon kívül kellett helyezni az elsőfokú határozatot.

A költségekről szóló határozat az SGG 193. §-ából, a felülvizsgálat SGG 160. §-ból történő jóváhagyásának elutasításából következik.