Szalma - nem csak szemetelés

A szalma energiát szolgáltat, javítja az emésztést és alacsony a fehérjetartalma

Száz évvel ezelőtt a gabona szalma értékes takarmány-alkotóelem volt, amelyet kifejezetten a ló takarmányozásához használtak. Ma csak a szalmát látjuk alomként, és elfelejtjük, hogy a szalma a takarmány fontos és szinte nélkülözhetetlen eleme.

A takarmányként a gabona szalma táplálkozási és fiziológiai tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek indokolják a ló takarmányozásában való felhasználását. Fehérje-szegény és ezért érdekes alternatíva a fiatal vagy újonnan növő fű mellett, a robusztus tartású lovak széna mellett. A munkában lévő lovak számára a szalma nem teljesen érdektelen az energiaellátás és a testtömeg fenntartása szempontjából.

A szalma táplálkozási szempontból értékes

Ha három kilogramm zabszalmát etetnek, a lónak körülbelül 16 megajoule energia áll rendelkezésre, amely könnyen pótolhatja egy kilogramm zabot. A szalmának nagyon érdekes ásványi összetétele is van. Például a kb. 70 milligramm cinket tartalmazó zabszalma érdekes cinkforrás lehet, de a szalmában a nyers rosttartalom (különösen az emészthetetlen lignin) túl magas ahhoz, hogy a cink még a felszívódáshoz is közel legyen. Az ásványi anyagok lehetséges biohasznosulása a szalma korábban szokásos aprításával érhető el, de ez nem garantált.

A magas lignintartalom miatt a túlzott szalmával történő takarmányozás eltömődéshez vezethet, ha a lovak kevéssé mozognak és elfoglaltak.

Állítólag ezért 100 kilogramm testtömegre legfeljebb 1 kilogramm szalmát szabad etetni (bár köztudott, hogy a nagy lovak napi 4–6 kilogramm szalmát esznek meg (Bender, I., 2015)).

Biztosítani kell azt is, hogy ezt az ökölszabályt bizonyos feltételek mellett növeljék, ha a mikrobiom aktiválása lehetséges.

Különösen a sportlovaknál lehet előnye a szalma alacsony vízmegtartó képessége. Vásárolható nyers rostként a szalma sok energiát szolgáltat, amely nem "melegít", de nem vezet vizes gyomorhoz és így ritkább megjelenéshez.

Alábecsült táplálkozási építőelem a lignin?

A növények minden fás részéhez hasonlóan a szalma is szinte emészthetetlen ligninben (5–20%) gazdag, amely nyersrost, de kémiailag nem szénhidrát, hanem fenil-propán származék. A növény sejtfalába ágyazva lignifikációt (lignifikációt) okoz. Mivel a lignin érzéketlen az erős savakra és a baktériumok bomlására, a növényt is megvédi és stabilitást ad neki. A szalma a ligninben leggazdagabb lótáp. Vitatott, hogy a ligninnek van-e bélvédő hatása. A lignint, más néven fapépet nem bontják le emésztőenzimek vagy baktériumok. Csak a gombák képesek lebontani a lignint. A felesleges széna gazdag ligninben (vetés után behozott szénában), amelyet a zöld szín hiánya jellemez.

Szalmát kell betakarítani

Sajnos a mai ipari mezőgazdaságban, amely herbicideket és szárrövidítőt használ a gabona előállításához, a szalmát értéktelen hulladékként kezelik, és a gabona betakarítása után gyakran túl sokáig hagyják a mezőn. A talajnedvesség, a szennyeződés és a túlzott nyomás a teljes értékű terméket hulladékalommá alakítja.

Nyolcvan évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt a mezőgazdaság elképzelése a szalma takarmány nélkül. Apróra vágott nyersrost termékek, például széna és szalma, répával vagy zabbal keverve is hozzájárultak az egészséges és ízletes lótápláláshoz. Ez az etetés megfelelt a ló speciális követelményeinek a vastagbél mikroorganizmus-aktivitása tekintetében. Megelőzték a vastagbél rettegett túlsavasodását, amelyet ma többek között a laminitis kiváltó okának tekintenek. A sok kézi vagy kíméletes gépi munka a szalma forgatásakor nagyon jó minőségű szalmát eredményezett. Különösen a szilíciumban gazdag zabszalma volt fontos és érdekes alaptakarmány.

Érdekes megfigyelést tehetünk Spanyolországban. Ott, Madrid környékén, nagy mennyiségű zabszalmát etetnek, nyilvánvalóan minden hátrány nélkül, széna vagy lucerna további hozzáadása nélkül, de ezek a legjobb minőségűek. Az aranysárga szalma szinte csíramentes, kellemesen friss és szalmaszagú, száraz és terjedelmes.

Zabszalma alaptakarmányként

A szalma alkalmas lóalomra, mivel azok a lovak, amelyek ritkán szünetelnek négy óránál hosszabb ideig étkezni a természetben, fajuknak megfelelő módon használhatják az almot. Ez kielégíti óriási rágási igényüket, és a viselkedési rendellenességek ritkábban fordulnak elő. A zabszalma klasszikus takarmányszalma. Az árpa és a búzaszalma nagyobb nedvszívó képességgel rendelkezik. Rozs szalmát ritkábban használnak.

A szalmát kerülni kell, ha a lovak allergiásak, vagy ha a szalma rossz minőségű. A dohos, poros, szürke vagy kagylószalma nem alkalmas lovak számára, és gyorsan máj-, légzőszervi és bélbetegségekhez vezethet.

szalma
Szalma betakarítás

A szalmát a szántóföldön megfelelően meg kell szárítani és nem szabad öntözni. Óvatosan egyszer megforgatva erős napsütésben, és laza, 15 kilós bálákká préselve, a szalma valóban jó lótakarmány lesz. A tető alatt történő tárolás száraz, de szellős istállókban előnyösebb, mint a bálaszem szalma tárolása ponyvák alatt a szabadban.

Szalma tárolása a ponyva alatt a szabadban problémás. Az eső, amely növeli a penészedést, a szél, amely elűzi a ponyvát, és az ürülékkel fészkelő kártevők szennyezik a szalmát, a tiszta szüret után is minőségromláshoz vezetnek.

Sajnos egyre több standon nem használnak szalmát. Természetesen megcáfolhatatlan az az érv, hogy a szalma a szénával ellentétben peszticidekkel szennyezett takarmány. Az aranysárga szalmát azonban nem lehet hibáztatni a penészgombákból vagy baktériumokból származó szennyeződés miatt, ami szinte elkerülhetetlen a szénával.

Szalma a széna helyettesítőjeként - tudományos szempontból

Ha a széna betakarítása túl alacsony, a szalma egyre inkább szolgálhat a szálastakarmány-szállítóként. Gondosan meg kell vizsgálni azt az érvet, miszerint a szalma túl gazdag ligninben van. Itt egyszerűen jobb ragaszkodni a számokhoz, és az általános tudományos összefüggéseket be kell vonni a megfontolásba.

A szalma lignintartalma minden bizonnyal nagyon magas, feltételezett 18%, de a szalmában 35% cellulóz és 25% hemicellulóz is van. Különösen az utóbbi két vegyület rendkívül fontos a lóeledel szempontjából. A cellulóz emésztése lignin jelenlétében károsodik, de csak jelentéktelen mértékben. Mindazonáltal az etetett szalma mennyiségének növeléséhez meg kell változtatni az adagot a többi tápanyag vonatkozásában. Csak akkor figyelhető meg, ha ezt betartják, és a szalma részleges pótlását jelentheti.

További biológiai aktivitásra van szükség

Természetesen a szalma mikrobiális emésztése lényegesen több biológiai aktivitást és erőt igényel, mint a széna. Szalmából táplálkozás esetén, amelyről ismert, hogy alacsony a fehérjetartalma, a bélben élő mikroorganizmusok nem rendelkeznek elegendő nitrogénnel a szaporodáshoz. Hiányoznak a bélflóra aktivitását fenntartó nyomelemek is.

A mezőgazdaságban a szalma megtermékenyítésével összehasonlítva a szalma csak akkor bontható le, ha elegendő mennyiségű nitrogén (fehérje) és nyomelem áll rendelkezésre.

A ló emésztése szempontjából ez azt jelenti, hogy ha a lovat szalmával etetik, amelyet a széna hiánya miatt feltétlenül előnyben részesítenek, akkor a teljes adag fehérjetartalmát meg kell növelni, és figyelmet kell fordítani a mikroorganizmusok nyomelemek általi elégséges aktiválására (4. számú aranyérték).

Ezen intézkedések nélkül a ló vastagbélében 35% -ot meghaladó szalma emészthetőség nem lehetséges, a kötődés kólika pedig teljesen lehetséges. A fehérjében gazdag állati takarmány tartalmaz zöldlisztet, lucernát levelekkel, zabot, lenmagot, sörélesztőt és olajtermelésből származó maradványokat. A kéntartalmú vegyületek általában lassítják az erjedést.

Mivel a szalmában lévő lignin víztaszító és a szalma kevesebb vizet köt meg, mint a széna, a szalma etetése nem vezet úgynevezett szénanövény kialakulásához. Annak érdekében azonban, hogy az ivás révén mindenképpen elegendő vízbevitelt biztosítsunk, fontos biztosítani a magnézium szükség szerinti ellátását, mivel a magnéziumhiány szomjúsághoz vezet és növeli a kólika kockázatát.

Ez azt jelenti, hogy semmi sem akadályozza a fokozott szalma-etetést. Feltétel azonban a szalma tökéletes minősége!