24 tonhalkonzerv a tesztben

A tonhal finomítja a pizza és a tészta szószt, és a nizzai saláták legfontosabb összetevője. De a halkonzervekkel kapcsolatos vélemények eltérnek: egyesek remek hús-alternatívának tartják, mások számára ez a végső környezeti bűn. Tesztünk azt mutatja: a bizalmatlanság indokolt!

Amikor néhány évvel ezelőtt valaki tonhalról beszélt, akkor gyakorlatilag mindig konzerveket értettek: fehéresbarna haldarabokat olajban vagy vízben, amelyek morzsalékosak vagy szárazak is lehetnek. Rendben, mint pizza öntet vagy saláta. De semmi esetre sem kaphat egy jó éttermet. Manapság a csúcsszakácsok a nyers tonhalat carpaccióvá vagy tartármá dolgozzák fel, csillagánizssal savanyítják vagy tonhal-espumává dolgozzák fel, amely hab azonnal megolvad a nyelven. Azok, akik tonhalat sütnek ezeken a gasztronómiai területeken, szeretik a filét egy szezámkabátba vagy egy nori lapba csomagolni. Akkor jól megsütjük? Teljesen a homlokát ráncolta! Az ínyenc kívülről forrón és belül nyersen szereti, és legfeljebb néhány milliméter "pörkölt réteget" fogad el.

De a friss tonhal még mindig hiánypótló termék. A Németországban fogyasztott tonhal nagy része konzervekből származik. Minden német állampolgár évente körülbelül tíz doboz tartalmát fogyasztja.

Eddig a halakat nagy mennyiségben vitték ki a tengerből. Ellenkező esetben a kielégíthetetlen étvágyat aligha lehetne kielégíteni: 2008-ban a halászok összesen 6,3 millió tonna tonhalat és rokon fajokat vittek ki a tengerből - derül ki az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete (FAO) által közzétett aktuális jelentésből. tavaly megjelent. A FAO kijelenti, hogy sok állományt túlkihasználnak vagy kiaknáznak. Ha a jövő generációi továbbra is élvezik a sushit és a pizza tonnát, akkor csak a fenntartható halászatra van szükség. Vagy látomásokat.

Miért ne tenyésztenék a tonhalat? Sajnos eddig nem működött ilyen jól. A „hízlalás” tehát a Földközi-tenger partján lévő tonhal akvakultúra megfelelőbb kifejezése. Ebből a célból az amúgy is szűkös kékúszójú tonhal fiataljait fogják és tartják, amíg el nem érik a megfelelő méretet. Olyan vállalkozás, amelyre a környezetvédők nagyon kritikusan tekintenek.

Az akvakultúra alternatívája a part közelében lehet a nyílt tengeren úszó hatalmas hálós tollakban lévő halgazdaságok. Eddig a burkolatok még mindig John Marra amerikai tengerbiológus jövőképe a Columbia Egyetemről.

Kipróbáltuk ezeket a termékeket az Ön számára

Ezt digitális formában kapja meg

6 oldal
Az ÖKO-TEST 2011. március 20–25. Oldala
2011.2.25-től

Vizsgálati eljárás

Így teszteltük

Az ÖKO-TEST először teszteli a tonhalat. A saját levével és infúzióval ellátott termékek, valamint az olajjal készült termékek nagyjából azonosak a tonhalkonzervekben. A karcsú verzió mellett döntöttünk. Főleg szupermarketekben és diszkontokban vásároltunk. Egyéni termékeket az áruház csemegeüzletében vagy egy szupermarketben vásároltunk. Két termék egy bioboltból származott, de ezek nem biotermékek: a tonhalkonzerv mindig vadhal - és nincs különbség a biológiai és a nem ökológiai termékek között.

Van-e mérgező nehézfém a halakban? A laboratóriumban számos olyan anyagot vizsgáltunk, amelyek felhalmozódhatnak a halakban. Az erősen mérgező és meglehetősen problémamentes félmetál arzén esetében mindkét változatot megvizsgáltuk. Környezeti toxinokat is elemeztünk, köztük peszticideket és PCB-ket, klórvegyületek csoportját, amelyek közül néhány ugyanolyan rákkeltő, mint a dioxin. Szakértőket is megvizsgáltunk, hogy valóban van-e annyi tonhal a konzervekben, mint amennyit a konzerven feltüntetnek. Egy bonyolult tanulmány során végül megvizsgáltuk a halfajokat a halak genetikai információinak felhasználásával. Végül is ki garantálja, hogy egy veszélyeztetett faj halát ne csempésszék be a dobozba? Az összetevők hozzáadott ízeket is tartalmaznak, amelyekkel a gyártók olyan ízt adhatnak a terméknek, amely természetesen nem rendelkezik.

Szenzoros teszt során a termékeket képzett emberek tesztelik rögzített séma szerint. Fontos az is, hogy a hal megfelelő színű-e, jó illatú-e és a darabok szépen előkészítettek-e. Ha például egy mintában túl sok a törés, vagyis nagyon kicsi a hal darabja, akkor ezt egy érzékszervi teszt is lebecsüli.

A többi hiányosság

A többi hiányosság közül az ÖKO-TEST a tartalom és az érzékelő technológia mellett mindig leértékeli azokat a dolgokat, amelyek a termék minőségét alkotják. Például a tonhal esetében ez egy teljes nyilatkozat arról, hogy milyen hal van a dobozban, honnan származik és hogyan fogták. Figyelünk a környezetbarát csomagolásra is.

Számunkra a legfontosabb, hogy a doboz tartalma rendben legyen. Ezért az összetevők a teljes értékelés 60, az érzékszervi 40 százalékát teszik ki. De ez még nem minden: Véleményünk szerint a tonhaltermék csak akkor kaphat jó minősítést, ha a gyártó azt is egyértelművé teszi, hogy melyik halat dolgozza fel, és környezetbarát csomagolást is használ. Sajnos minden termékre panaszkodni lehet ezekben a pontokban - és ezért az a lényeg, hogy az összes termék minősége ismét romlik.