Laparoszkópia

Kis műtét a hasban

A laparoszkópia vagy a laparoszkópia olyan műtéti eljárás, amelynek elvégzéséhez nem szükséges teljesen kinyitni a hasüreget.Az úgynevezett laparoszkópot általános érzéstelenítésben helyezzük a betegbe.

A laparotómiával, azaz a nyitott hasüreg műtétével ellentétben a laparoszkópia hagyományos formája csak egy kis bemetszést igényel a hasfalban.

A laparoszkópia olyan diagnosztikai eljárás, amelyet azonnal lehet operálni. Mi ez pontosan, mikor használják, hogyan hajtják végre, és minden más fontos információ megtalálható az alábbiakban.

Mi a laparoszkópia?

A laparoszkópia sebészeti beavatkozás. Egyes panaszok szükségessé teszik a has ilyen típusú vizsgálatát, például amikor a kolonoszkópia, a gasztroszkópia vagy az ultrahang eléri a határt, és a medence és a has szerveiben előforduló betegségeket nem lehet diagnosztizálni.

Ezt a fajta eljárást általában akaratlan gyermektelenség esetén is elvégzik, amelynek során a nő petevezetékeit vizsgálják átjárhatóság szempontjából.

Egy ilyen művelet elvégzéséhez egy speciális endoszkópot, a laparoszkópot helyeznek a hasba egy trokár segítségével általános érzéstelenítésben. Ez az endoszkóp kamerával és lámpával van felszerelve; az orvos most egy képernyőn keresztül láthatja és értékelheti a has belsejét. Ehhez az eljáráshoz csak kis bemetszésekre van szükség, amelyek azonban hegszövetet hagynak maguk után, mert a mini-laparoszkópia kivételével a műtét után varrják őket.

Az utolsó műtéti beavatkozáshoz és a sebész jobb láthatósága érdekében dinitrogén-oxidot vagy szén-dioxidot (mindkettő ártalmatlan) a hasüregbe is töltik, így az egyébként egymáshoz közel eső szervek a hasfal felemelésével könnyebben elérhetők. A legtöbb esetben az endoszkópot öblítő és szívó eszközzel is ellátják.

A laparoszkópos eljárással végzett komolyabb műveletek például a tumor eltávolítása. Bizonyos körülmények között a laparoszkópia nem alkalmas diagnosztikai vagy terápiás módszerként.

Eredet és fejlődés

E kezelési módszer eredete valamivel több mint 100 évre nyúlik vissza. Az első laparoszkópiára egy kutyán 1901-ben került sor, amelyet a módszer feltalálója, a drezdai Georg Kelling hajtott végre.

Az első ilyen típusú emberi beavatkozásra 9 évvel később, azaz 1910-ben került sor Christian Jacobaeus svéd belgyógyász részéről. A múlt század 80-as és 90-es évei óta számos más típusú laparoszkópiás beavatkozást fejlesztettek ki és alkalmaztak.

Funkció, hatás és terápia

Különbséget tesznek a laparoszkópia alkalmazásának különböző formái között. A hagyományos laparoszkópia diagnosztikai eszközként vagy terápiás intézkedésként, mini-laparoszkópia és nőgyógyászati laparoszkópia.

A funkció egyértelmű; minimális erőfeszítés, nagy hatás. Számos tumoros műveletet gond nélkül lehet ilyen módon végrehajtani. A függeléket is így távolítják el. A gyomor csökkentését laparoszkópia segítségével is elvégzik.

További alkalmazási területek:

Biopsziák (szövetminták)
Szervfunkciók vizsgálata
A gyomor, a belek, a lép, a máj, a hasnyálmirigy vizsgálata
Az epehólyag eltávolítása
A petefészek és a méh vizsgálata
Lágyéki sérv műtét
Sterilizálás a nőben

Megvalósítás és hatás

A laparoszkópia megvalósítása és hatásmódja (laparoszkópia)

Az endoszkópot a hasi vagy kismedencei üregbe helyezzük, majd a belső szerveket megnézzük és felmérjük. Vagy a tiszta vizsgálatnál marad, és legfeljebb biopsziát, azaz a szövet eltávolítását hajtják végre, vagy egy kis műtéti eljárást hajtanak végre, mert az egész hasat nem kell kinyitni, de csak apró metszésekre van szükség, ezt kulcslyukműtétnek is nevezik.

Az eljárást általános érzéstelenítésben végezzük. A sebész végül kis átmérőjű (kb. 1 cm) metszést végez a köldök felett, és a laparoszkópot behelyezi a trokárba. Az orvos a laparoszkóp végén lévő apró kamera által létrehozott képeket követi egy képernyőn.

Ez lehetővé teszi a pontos beavatkozásokat. A szövethez való jobb eljutás érdekében a hasat gázzal töltik fel, ami a műtét után rövid ideig rövid ideig súlyos hasi fájdalmakhoz vezet. Ily módon azonban a sebész jobb betekintést kap, és megkönnyíti a munkát. A bemetszés mellett két szúrást végeznek a hasfalban, amire azért van szükség, mert szívóeszközök vagy például megfogó csipeszek illeszthetők a hasüregbe.

A laparoszkópia előtt az orvos kórtörténetet vesz, vért vesz és EKG-t végez.
Mint minden műtétet, ezt is a beteg üres gyomrán hajtják végre, a műtét után egy ideig figyelni kell őt. A fekvőbeteg-kezelés akár 14 napot is igénybe vehet, de apró, ártalmatlan eljárások esetén csak néhány órát vehet igénybe.

Ambuláns kezelés

Diagnózis
Kis ciszták vagy endometriózis gócok eltávolítása
Mini laparoszkópia

Egyes műtéti beavatkozásokat ambulánsan végeznek, a tiszta vizsgálatokhoz általában nincs szükség kórházi fekvésre, de a műtétet mindig altatásban végzik.

Vizsgálati módszerek

Az említett három vizsgálati módszer különböző célokat szolgál. A legtöbb beavatkozáshoz valószínűleg a hagyományos módszert alkalmazzák, de a mini verzió teljesen elegendő a járóbeteg-diagnosztikai vizsgálatokhoz.

Az eljárást ugyanúgy hajtják végre a női nemi szervek és a reproduktív szervek és azok részei kezelésénél is. Mindenesetre maradnak hegek.

Mit lehet még mondani azokról a vizsgálati módszerekről, amelyeket érdemes tudni:

A diagnózis és a művelet közvetlenül egymás után végezhető el
ez a módszer a daganatok leggyakoribb kezelése
a műtéti sebek gyorsan, 1-2 héten belül meggyógyulnak
A hosszú távú hatások kevésbé gyakoriak

Aki kezel?

A méh vagy a petefészkek megbetegedéseiről a nőgyógyász felelős. A diagnózis felállításához ambulánsan végzi vizsgálatát, ha egy nő nem terhes, de teherbe akar esni, laparoszkópiát végeznek. Mivel a laparoszkópia önmagában műtéti eljárás, szakember vagy sebész végzi.

Az eljárás után

Mire kell figyelni egy laparoszkópia után:

A laparoszkópia leggyakoribb szövődménye a hasi vérzés, amely néha csak műtét után jelentkezik
A varrat körüli sebészeti sebek gyulladhatnak, mindenesetre tartózkodni kell a nagyobb fizikai megterheléstől, amíg a sebek nem gyógyultak meg
minden esetben órákig vagy egy napig kell kórházban tartózkodnia egy műtét után, és bizonyos körülmények között hosszabb ideig

Ellenjavallatok és veszélyek

Mikor kell tanácsot adni a laparoszkópia ellen

A laparoszkópia ellenjavallt (ellenjavallat):

súlyos szív- vagy tüdőbetegségek (pl. szívelégtelenség esetén)
Bélelzáródás
bakteriális gyulladás a hasban
Tapadások a hasban a korábbi műveletekből
A túlsúlyos emberek számára az eljárás nem veszélyesebb, de nehezebb
A máj portális hipertóniája (portális hipertónia)

A hasüreg gáz általi felfúvódása és az ezzel járó enyhe elmozdulások a belső szervekben csak súlyosbítják a szív- és tüdőbetegségeket. Más betegségek esetén veszélyes egy ilyen eljárást hasonló okokból végrehajtani. A korábbi műveletek tapadásai megnehezítik a hozzáférést.

Kockázatok és mellékhatások

Kockázatok ritkán fordulnak elő
Trombózisok alakulhatnak ki
A sebfertőzés és az adhézió bármely művelet lehetséges következménye
A súlyos vérzés megakadályozza a sebész véleményét, és egy ilyen módszerrel nehezebb megállítani az ilyen vérzést

A legrosszabb esetben ezek a kockázatok bármilyen művelet eredményeként merülnek fel. Most nem szabad a legrosszabb esetet feltételeznie, különösen a laparoszkópia esetén a súlyos következmények ritkák.

Következtetésünk a laparoszkópiáról

A laparoszkópia kockázata megegyezik a megfelelő terület normál működésével vagy egyáltalán. A leggyakoribb utóhatás a puffadt gyomor és az ezzel járó rövid távú hasi fájdalom, mivel az orvos a jobb látás érdekében gázzal tölti fel a hasat.