A prosztatarák túlélte - mi következik?

A korai felismerés javításának és a modern diagnosztikai módszereknek köszönhetően számos prosztatarák már korai stádiumban kimutatható. Meggyógyítás céljából operálnak vagy besugároznak.

Amikor a kezelés befejeződött, megkezdődik a nyomon követés. A rendszeres vizsgálatok célja a visszaesések megfelelő időben történő felismerésének biztosítása. Mivel tíz férfiból körülbelül háromnak a prosztatarák kezelése után a következő években új daganatok jelentkeznek, akár a műtét helyén ("helyi relapszus"), akár a test más részein (áttétek).

Az utógondozási szakasznak legkésőbb tizenkét héttel a kezelés befejezése után meg kell kezdődnie. Általában elegendő a PSA szintjét vérvizsgálattal ellenőrizni. Ha stabil marad, akkor nincs szükség további vizsgálatokra, mint pl B. Tapintási vizsgálat szükséges (DRU).
A mellékhatások és a terápia hosszú távú hatásainak kezelése szintén része a nyomon követési feladatoknak, csakúgy, mint a testi, pszichológiai és szociális problémákkal küzdő beteg támogatása.

Időközök

Vizsgálatok

*) 1. vizsgálat: 12 héttel a kezelés befejezése után

PSA utógondozásban: mit kell tenni, ha az értékek emelkednek?

A prosztata-specifikus antigén (PSA) egy fehérje, amelyet csak a prosztata termel. Mivel körülbelül tízszer jobban koncentrálódik a rákszövetben, mint az egészséges prosztatában, a megnövekedett PSA-érték (normális: legfeljebb 4 nanogramm/milliliter vér) a prosztata változását jelzi, például a rákot. A PSA érték nemcsak a prosztatarák korai felismerése és a diagnosztizált rák kockázatának felmérése szempontjából fontos, hanem a nyomon követés fontos eszköze is. Attól függően, hogy az értékek emelkednek-e és milyen gyorsan, ez jelezheti a helyi kiújulást vagy az áttétek kialakulását.

Fontos: A PSA érték szintje egyetlen méréssel nem túl értelmes! Más okok (pl. Kerékpározás, szexuális aktivitás, fertőzések, helyi sérülések, például ütközés miatt) rövid távon növekedéshez vezethetnek. Ezenkívül mind a radikális prosztatektómia, mind a sugárterápia átmenetileg a PSA enyhe növekedéséhez vezethet. Ezt a jelenséget („PSA visszapattanás”) a jóindulatú prosztata szövete megmaradja. Ha az utókezelés során megnő a PSA értéke, akkor a mottó: maradjon nyugodt, és ne hagyja, hogy megőrjítse!

Az utógondozás PSA-értékeinek értékelésekor meg kell különböztetni, hogy melyik terápiát alkalmazták:

Műtét, azaz radikális prosztatektómia után a PSA-értéknek négy-hat héten belül a kimutatási határ alá kell esnie. A magasabb vagy növekvő PSA-értékek a tumorszövet megismétlődését vagy állandó jelenlétét jelezhetik. A biokémiai relapszus ("PSA progress") egy 0,2 ng/ml és annál nagyobb értékű művelet után, legalább két egymást követő méréssel. Ezután fontos megfontolni, hogy új terápiát kell-e kezdeni. A műtét utáni hosszú időtartam és/vagy a PSA-értékek lassan növekvő időtartama esetén mind további várakozási idő, mind helyi sugárterápia vagy anti-hormonterápia lehetséges. Ezzel szemben a PSA érték korai és/vagy gyors növekedése azt jelzi, hogy a betegség terjed (metasztázis). Ezekben az esetekben általában antihormon terápiát kezdenek.

Sugárterápia után - ellentétben a radikális prosztatektómiával - egy év, vagy akár tovább is eltarthat, mire a legalacsonyabb PSA értéket (“legalacsonyabb érték”) eléri.

A PSA visszaesése akkor következik be, amikor a PSA értéke legalább két egymást követő mérés során több mint 2 ng/ml-rel emelkedett a legalacsonyabb elért érték (legalacsonyabb érték) fölé. Új besugárzás ebben a helyzetben nem lehetséges. A radikális prosztatektómia szintén problematikus, mivel a már besugárzott szövetekben nagyon gyakran szövődmények várhatók. Rendszerint ezért a hormonellenes kezelést a sugárterápia utáni visszaesés esetén alkalmazzák. A páciensnek azonban lehetősége van további várakozásra terápia nélkül.

Melyik terápia az emelkedő PSA-értékekhez, azaz H. egy művelet vagy sugárzás után biokémiai relapszusban indul, ezért függ

a PSA emelkedésének ideje (korán vagy jóval a terápia után)
a PSA érték szintje (az alacsony értékek helyi relapszust, a magasak az áttétet jelzik),
a PSA emelkedésének üteme (minél rövidebb a PSA megduplázódási ideje, annál hamarabb el kell kezdeni a kezelést).

A PSA érték mellett más tényezők is szerepet játszanak, például a beteg életkora, várható élettartama és társbetegségei. Ha a terápiát a PSA növekedése után azonnal megkezdik, a betegség lefolyására gyakorolt lehetséges pozitív hatást ellensúlyozzák a mellékhatások és az életminőség csökkenése, amely késleltethető vagy elkerülhető várakozási és viselkedési magatartással. A kezelőorvos ezért a pácienssel együtt felméri a különféle lehetőségek előnyeit és hátrányait.

A terápia következményei: Amikor „ő” már nem akarja

A rák agresszív betegség, amely ellen agresszívan kell küzdeni. Sajnos minden rákterápia az egészséges szöveteket is érinti, ezért vannak nemkívánatos mellékhatások a prosztatarák kezelésében. A kezelés alatt vagy röviddel azután fellépő, majd alábbhagyó akut hatások mellett vannak olyan hosszú távú hatások is, amelyek csak évekkel a kezelés után jelentkezhetnek.

A prosztatarák kezelésének egyik leggyakoribb mellékhatása, amely különösen a fiatalabb férfiak számára okoz stresszt, az impotencia („merevedési zavar”), amelyet az idegrostok sérülése okoz. Még akkor is, ha a műtéti technika javításával az impotencia aránya a korábbiakhoz képest csaknem 100% -kal csökkenhet, még ma is - a daganat mértékétől és a műtéti technikától függően - 100 férfiból 20-tól 80-ig már nem kaphat vagy tarthat fenn erekciót egy műtét után. Az impotencia a sugárterápia egyik leggyakoribb mellékhatása: 100 férfiból 25–60 szenved a kezelés után merevedési zavarban.

Idővel a merevedési funkció ismét javulhat, de az is előfordulhat, hogy egy férfi tartósan impotens marad. Megbízható utóbeszélgetés során az orvos különféle módszereket fog javasolni a páciens újbóli szexuális érintkezésének lehetővé tételére. Ide tartoznak a gyógyszeres terápiák, valamint a mechanikus eljárások vagy a péniszprotézisek beültetése.

Hasonlóan stresszes mellékhatás, amely messzemenő következményekkel jár a mindennapi életben, és az életminőség jelentősen csökken, a vizeletinkontinencia. A legtöbb férfi nem ellenőrzött vizeletszivárgást tapasztal közvetlenül a műtét vagy a sugárzás után, különösen köhögés vagy tüsszögés esetén. Ez általában az első néhány hét vagy hónap után javul. De vannak olyan betegek is, akik tartósan inkontinensek maradnak, és talpbetétre van szükségük.

A sugárzásban részesült betegek a terápia befejezése után gyakran hasmenéstől és a bél, a hólyag vagy a húgycső nyálkahártyájának gyulladásától szenvednek, amelyek szintén krónikussá válhatnak. A radikális prosztatektómia utáni másik mellékhatás lehet a húgyhólyag ürítésének nehézsége, amelyet a húgyhólyag nyakának szűkülete ("anasztomotikus szűkület") okozhat a hegesedés következtében.

Az, hogy az egyes mellékhatások milyen gyakran fordulnak elő a prosztatarák kezelése után, nagyon ellentmond az információknak. Ennek oka egyrészt a különféle vizsgált tumor stádiumok, hanem az alkalmazott különféle sebészeti és sugárzási módszerek is. A prosztatarákra vonatkozó betegtájékoztatónkban olvashat a különböző műtéti és sugárkezelési módszerek előnyeiről és hátrányairól, valamint arról, hogy milyen információk állnak rendelkezésre az egyes mellékhatások gyakoriságáról.

További információ:

Prosztatarákkal együtt élni
Brosúrák és linkek a prosztatarákról
A prosztatarák központok címei