A stroke utáni bénulás csökken

A kimondott stroke általában tartós fogyatékossághoz vezet, például bénuláshoz, beszédzavarokhoz és kognitív deficitekhez. A központi idegrendszer ugyanis nem képes megfelelően kompenzálni az idegsejtek veszteségét. Ennek a hiánynak az egyik oka látszólag az lehet, hogy bizonyos fehérjék elnyomják az új idegrostok kihajtását az agyban és a gerincvelőben. Ha az úgynevezett Nogo fehérjék specifikusan képtelenek az immunterápiára, az agy öngyógyító ereje mindenképpen fokozható. Az így meginduló növekedési folyamatok csak akkor oldhatják meg a motoros rendellenességeket, ha időben történő mozgásedzéssel kombinálják őket. Ellenkező esetben elfogy a párájuk, ezért hatástalanok maradnak. Legalábbis a svájci és a német kutatók, köztük Martin Schwab, a Zürichi Egyetem Agykutatási Intézetének állatkísérleteinek eredményei bizonyítják ezt az összefüggést.

csökken

Korábbi tanulmányaiban Schwab és csapata azt találta, hogy a Nogo fehérjék gátlása serkenti az agy és a gerincvelő idegkárosodásának regenerálódását. Az új tanulmányban azt kívánták tisztázni, hogy ezek a növekedési folyamatok terápiás szempontból előnyös módon irányíthatók-e célzott mozgásképzéssel. Különösen az a kérdés érdekelte, hogy mikor kell a motoros gyakorlatokat elvégezni a legjobb eredmények elérése érdekében: az idegi növekedési szakaszban vagy csak utána. Ennek érdekében két hétig agyvérzés következtében az egyik oldalon megbénult patkányokat a Nogo fehérje elleni antitestekkel kezelték. Különböző trükkökkel arra is késztették az állatokat, hogy intenzíven használják bénult mancsaikat. Az egyik ilyen trükk az volt, hogy ízletes ételdarabokat helyeztek el egy olyan helyre, ahová a rágcsálók csak a megbénult mancs segítségével tudtak hozzáférni.

Sikeres rehabilitáció rágcsálók számára

Amint a tanulmány szerzői a „Science” folyóiratban (344. évfolyam, 1250. o.) Beszámolnak, a rehabilitáció rendkívül sikeresnek bizonyult, amikor azt az antitest kezelés után hajtották végre: Ebben az esetben a fogyatékosságok szinte teljesen csökkentek. A patkányok szinte ugyanolyan jól tudták használni a korábban megbénult mancsukat, mint a szélütés előtt. Ha viszont a testedzést az immunterápiával egy időben hajtották végre - vagyis az idegi növekedési szakaszban -, akkor az nem mutatott terápiás hatást. Ezek az állatok még kevésbé gyógyultak meg, mint azok, akik csak mozgásképzést kaptak, de immunterápiát nem.

A következő lépésben a kutatók megvizsgálták, hogy a korai rehabilitáció miért volt sokkal rosszabb, mint a késői rehabilitáció. Felfedezték, hogy az immunterápia mindkét esetben stimulálta az idegek növekedését. Csak akkor, ha az edzésre az antitestkezelés után került sor, a sértetlen agyféltekéből kihajtott új idegrostok pontosan a gerincvelő területére nőttek, amelyet a szélütés után teljesen vagy nagyrészt levágtak a felső agyközpontról. Ha viszont egyidejűleg hajtották végre, akkor az új idegpályák kaotikusan, rossz irányban alakultak ki. A további vizsgálatoknak most tisztázniuk kell, hogy az állatokon szerzett ismeretek átkerülhetnek-e az emberekre. Az a tény, hogy a Nogo antitestek már klinikai vizsgálatokban vannak, reményt ad. Jelenleg azt vizsgálják, hogy vajon javulnak-e a gerincvelő károsodása és bizonyos neurológiai állapotok, például szklerózis multiplex esetén szenvedők, mert különféle megfigyelések ilyen terápiás előnyökre utalnak.