A kenyérbúza elődjének dekódolt genomja Az első alkalommal dekódolt Wild Emmerek genomszekvenciája

A kenyérbúza előfutára, amelyet az emberek száz éve termesztettek: először egy nemzetközi csapatnak sikerült dekódolni a Wild Emmer genomszekvenciáját. Az eredményeket a "Science" folyóiratban teszik közzé. Hozzájárulhat a rugalmasabb búzafajták tenyésztéséhez és a globális élelmiszer-termelés támogatásához.

emmers

Vad emmer (Triticum dicoccum) szinte az összes termesztett búzafajta eredeti faja, és a világ egyik legrégebbi termesztett növénye. Törékeny füle miatt jelenleg kevés jelentőségű a mezőgazdaságban. Szoros kapcsolatban áll azonban a kenyérrel és a tésztabúzával. Olyan egyedi jellemzőkkel rendelkezik, amelyek nagyon fontosak a továbbfejlesztett búzafajták tenyésztése szempontjából: A Wilder Emmer-nek nincsenek különleges talajminőségi követelményei, és gyenge talajon is produktív. Ezenkívül a betegségekkel szembeni ellenálló képesség jellemzi, és sokkal jobban megbirkózik a száraz periódusokkal, mint a hagyományos búza.

A kutatási munkát a különböző kutatóintézetek tudósaival folytatott nemzetközi együttműködés részeként hajtották végre. Szoros együttműködésben Klaus Mayer professzorral a TUM Növénygenomikai Tanszékéről és a müncheni Helmholtz Központ Növénygenomikai és Rendszerbiológiai Kutatócsoportjának (PGSB) vezetőjével dr. Assaf Distelfeld, a Tel-Avivi Izraeli Egyetem növénytudósa megfejtette dr. Sven Twardziok és Dr. Heidrun Gundlach az Emmer teljes genomját. Ez háromszor nagyobb, mint az emberi genom.

"A genom ismerete a jövőben jelentősen hozzájárulhat a globális élelmezésbiztonsághoz" - mondja Klaus Mayer professzor. A búza a világszerte elfogyasztott kalóriák körülbelül 20 százalékát teszi ki, és ezért nagy szerepet játszik a globális táplálkozásban. Az emmer genetikai elemein alapuló ellenállóbb fajták előnyöket jelentenek.

"Emellett betekintés a búza háziasításának tízezer éves múltjába, valamint a célzott, javított tenyésztés a stressz-ellenállás és a megnövekedett hozam mellett" - magyarázza dr. Manuel Spannagl, a PGSB tudományos munkatársa is.