Ár-válasz funkció

Az árelméletben a legegyszerűbb esetben (a versenyképes árak hatása nélkül) a szolgáltató ára (mint cselekvési paraméter) és a tervezési időszakban ezen az áron eladható mennyiség (elvárási paraméter) közötti funkcionális kapcsolatot jelöli. Több termékből álló monopólium, valamint homogén és heterogén versengő termékek esetén a versengő árakat figyelembe kell venni a szolgáltató vagy a termék ár-értékesítési funkciójában. Az ár-válasz funkciók jelentősége abban rejlik, hogy ezek képviselik a keresletelméleti alapot az árképzés magyarázatához.

HITELES TUDÁS
Több mint 200 szakértő a tudományból és a gyakorlatból.
Több mint 25 000 kulcsszó ingyen online.
Az eredeti: Gabler Wirtschaftslexikon

Áttekintés

Definíció online lexikon (ingyenes)
Elme térkép
Irodalomjegyzék/internetes linkek
Tárgyi területek
belső referenciák

Idézhető URL
Wikipédia verzió

utolsó meglátogatott meghatározások.

2. Ár-értékesítési funkció monopóliumban: Az egytermék monopólium piaci formájában a legegyszerűbb esetben lineáris ár-értékesítési függvényt (monopólium kereslet) feltételezünk:

az a = x (p = 0)> 0 és b> 0 paraméterekkel és az 1. derivált dx/dp = -b h = p (x = 0) = a/b> 0.

Hány ügyfél áll a monopolista ár-válasz funkció mögött, továbbra is nyitva marad a bemutatott összesített formában. Ha azonban feltételezzük, hogy állandó keresleti potenciál n és ugyanaz az egyedi keresleti függvény xj (p) = aj - bjp minden j keresletre, akkor ezeknek a kereslet-determinánsoknak a hatása kifejezetten megmutatható a lebontott ár-válasz függvényben:

Alternatív megoldásként, ha azt feltételezzük, hogy a monopólium minden marginális értékesítési egysége mögött van egy marginális vevő, és ennek következtében minden ügyfél teljesen ár-unikatikus, de folyamatosan kér egy mértékegységet, amelynek maximális fizetési hajlandósága különböző (xj = 1 = 0≤p≤pj max), az összesített ár-értékesítés függvény levezethető (mivel x = n) átalakul azonos árkeresleti függvénnyé:

Ebben a feltételben, amely nem irreális sok berendezés és eszköz (gépjármű, diótörő, konzervnyitó, hűtőszekrény stb.) Esetében, a további nulla mértékegység marginális hasznával, a kereslet külső áramlása ugyanolyan mértékben áll a kereslet külső ingadozásával.

b) Ár-értékesítési funkciók homogén oligopóliumban: A homogén termékkínálattal rendelkező szolgáltatók egyedi ár-értékesítési funkciói függnek (a) a szolgáltatók számától és (b) a versenyképes ár feltételezésétől.

(1) Eredeti kereslet: Olyan homogén áruk esetében, mint amilyeneket az egytermék monopólium kínál, minden oligopolista kvázi monopólium helyzetben, amelyben kivonul versenyétől, ugyanazon értékesítési potenciálra számíthat, mint a monopólium. Ebből a szempontból a monopolista leírt lineáris ár-válasz funkciója a legegyszerűbb esetben képezi a piaci keresletet, amelyet meg kell osztania versenytársaival, de amelyet a legjobb esetben egyedül (nevezetesen a verseny megszüntetésével vagy legalábbis elgondolásával) érhet el egyéni keresletként.

Ezt úgynevezett "eredeti igénye" függvényként olvassa el (az adott indexhez hozzáadva az i indexet is):

a> 0, b> 0 értékkel.
(2) Az ár-értékesítés funkciói ugyanolyan magas, versenyképes áron: Ha az oligopolisták mindig ugyanazokat az árukat követelik ugyanazon árukért, úgynevezett "párhuzamos" árpolitikával, akkor a piaci vagy az eredeti kereslet polipszonisztikus szerkezettel (a valószínűség törvénye szerint) a közömbösség miatt eltérő az összes vevőt egyenlően ossza el a jelenlegi szolgáltatókkal. Az ugyanolyan magas versenyképes árakkal rendelkező egyedi ár-válasz funkció tehát az eredeti kereslet töredéke, amelyet az A beszállítók száma határoz meg:

Az így kapott egyéni ár-értékesítési görbe (az eredeti kereslet alapján, amelynek A = 1 értéke) egyre inkább befelé fordul, miközben a szállítók száma növekszik, miközben az (egyformán magas) egyéni tiltó ár állandó marad (lásd 2. ábra: Ár-értékesítési görbék homogén oligopolban, ugyanazon a magas versenyképes áron) ). E kapcsolatokból következik, hogy a mennyiségi és monetáris piaci részesedés is csökken a beszállítók számával, és hogy az eredeti kereslet külső ingadozása (a dx/dp = - b/A miatt) egyenletesen oszlik meg a beszállítók között.

(3) Ár-értékesítési funkciók állandó, versenyképes áron: A verseny intenzitása homogén oligopóliumban (a versenytársak számától eltekintve) teljesen nyilvánvalóvá válik, ha megvizsgáljuk bármely szolgáltató i-eladási helyzetét állandó versenyképes áron.
(a) Ugyanazon az áron (pi = pk = állandó), mint már említettük, eléri az eredeti kereslet töredékét.
(b) Ha egyedül növeli az árát minimális egységgel vagy annál nagyobb mértékben (pi> pk = állandó) állandó versenyképes áron, akkor a versenytársaknak eladott összes értékesítését elveszíti (a teljes negatív belső ingadozás szempontjából, a versenytársak teljes pozitív belső ingadozása szempontjából) ), mert korábbi vásárlói nem tolerálják ezt az árhátrányt ugyanazon termékkínálattal.
c) Fordítva, ha a versenyképes ár állandó marad, ha önmagában az árat minimális egységgel vagy ennél többel csökkentik (pi

Ennek az ár-válasz függvény grafikonjának állandó versenyképes áron három szakaszból áll (lásd 3. ábra: Ár-válasz görbe állandó versenyképes áron, homogén dyopolyban).

(4) Az árpolitika következményei: Az ár-értékesítési funkciók homogén oligopóliumban történő leírása során világossá vált, hogy ebben a piaci formában a minimális árkülönbségek által kiváltott teljes belső ingadozás miatt minden szolgáltató kénytelen egységes árat alkalmazni. A teljes áremelkedés nem jöhet szóba az eladások teljes vesztesége miatt, ezért a versenytárs árcsökkenését hiányosan kell követni, mivel a teljes eladási veszteség ebben az esetben is fenyeget. Az ár-válasz funkció ugyanolyan magas versenyképes árakkal vagy párhuzamos árpolitikával tehát gyakorlatilag az egyetlen releváns ár-válasz funkció ebben a piaci formában.

c) Árértékesítési funkciók heterogén oligopóliumban: (1) Előzetes megjegyzések: A termék homogenitásával ellentétben a heterogén termékválasztékkal rendelkező vásárlók nem feltételeznek közömbösséget, hanem többé-kevésbé erős preferenciákat és nagyobb hajlandóságot fizetni az általuk preferált termékért. A preferencia-kapcsolatok azt jelentik, hogy a termékek és szállítóik közötti belső ingadozás, amelyet az árkülönbségek kiválthatnak, többé-kevésbé csökken, és csak erős preferencia-kapcsolatok mellett akár részben is felfüggeszthető. Ez az ár-válasz függvények számos lehetséges változatát nyitja meg, így csak néhány alapvető definíciót és mintát lehet megvitatni a heterogén dyopoly egyszerű példájával.

(2) Az ár-reakció függvény általános meghatározása heterogén dyopolyban: Az 1. szolgáltató és a 2. szolgáltató esetében, ha a termékkínálat heterogén, a dyopolisztikus ár-válasz funkciók alkalmazandók:

Magyarázat az 1. szolgáltató ár-válasz függvényének példájával: Az a1> 0 paraméter az egyedi telítettségi mennyiségét jelzi, míg az m1> 0 együttható az áraktivitása által okozott külső ingadozást, a c1, c2> 0 együtthatókat pedig a p1 és p2 variációs fokát. Határozza meg a kiváltott belső ingadozást. A függvény részleges deriváltjának jelei a p1 vonatkozásában (∂x1/∂p1 = - (m1 + c1) 0) azt jelentik, hogy kb. a saját árának növekedése (csökkenése) pozitív (negatív) hatással van az értékesítésre, a versenyképes ár növekedése (csökkenése) pedig pozitív (negatív) hatással van a saját értékesítésére. A kereslet közvetlen árrugalmasságának ennek megfelelően negatív jele van, míg a keresztár-rugalmasságának pozitív jele.

(3) Az ár-értékesítés funkció párhuzamos árpolitikával (preferenciális kereslet): Ha a dinopolisták mindig ugyanazokat a magas árakat követelik, és ha a belső ingadozási együtthatók is megegyeznek (szimmetriafeltevés), akkor a szolgáltató ár-értékesítés funkciója kifejezésre csökken

Ez azt jelenti, hogy ha mindkét szolgáltatónak azonos az ára, akkor nincs belső ingadozás, csak külső ingadozás van (Δx1 = –m1Δp1 összegben). A belső ingadozás kizárt, mert az 1. szállító vevői és a 2. szállító azonos magas árú ügyfelei számára is csak az egyik vagy másik termékre vonatkozó preferenciák meghatározóak a vásárlás során, és nincs szükség a termék vagy a szállító megváltoztatására a piacon . Ha a párhuzamos áremelkedés során kevesebb vagy egyáltalán nincs kereslet, akkor csak azért van, mert csökken a hajlandóság a megfizetett áru megfizetésére a vizsgált piacon, összehasonlítva a többi piac fogyasztási cikkével. Amennyiben egyáltalán még mindig aktuális a kereslet, ez egyértelmű elkötelezettséget fejez ki a szóban forgó termék előnyben részesítése mellett. E tekintetben ésszerű az ár-válasz funkciót „preferenciális keresletként” említeni, ha az árak ugyanolyan magasak.

(4) Ár-válasz funkció állandó versenyképes áron: Ha az ugyanolyan magas árak piaci tesztet nyújtanak a preferenciák megoszlásához a heterogén termékpalettán, az árváltozás feltárja, hogy mennyire intenzív az adott szállító vevője és a versenytárs termék vevője közötti preferenciakötés, azaz a saját preferenciális vásárlók reagálnak az áremelkedésekre és az ezzel járó növekvő árhátrányra (negatív belső ingadozással), és fordítva a versenytárs preferenciális vásárlói reagálnak az árcsökkenésekre és ezáltal a követendő termék növekvő árelőnyére (pozitív belső ingadozással). A megfelelő ár-válasz funkció az általános ár-válasz függvényből származik, a versenyképes ár konstansként történő felhasználásával:

Először is ez azt jelenti, hogy a preferenciális kereslethez képest külső és belső ingadozások várhatók. Másodszor, a versenyképes árszint helyparaméterként működik, mivel a telítettségi mennyiség állandó pozitív belső ingadozással (c2p2 mennyiségben) nő a preferenciális kereslethez képest, és annál magasabb a versenyképes ár. Csak a p2 = 0 versenyképes áron nem sikerül ez a hatás.

(5) Alapigény: ez utóbbi azt a megalapozott megállapítást vonja maga után, hogy az 1. érintett szolgáltató a legkedvezőtlenebb ár-válasz funkcióval szembesül, ha a legszigorúbb árversenynek van kitéve a 2. szolgáltató állandó nulla ára miatt (kizárva a negatív versenyképes árakat). Az ár-válasz funkció ebben az esetben:

Jó hír az 1. szolgáltató számára azonban az, hogy saját nulla árával, az a1 telítettségtől kezdve, az áremelésekkel a tiltó árig

pozitív árbevétel, amelyet az árversenyben nem lehet levonni tőle, az úgynevezett "alapigény".

(6) Eredeti kereslet: Végül felmerül a kérdés, hogy a versenytárs kárára pozitív külső és belső ingadozások révén mely eladások érhetők el egymást követő alákínálás során. Mint a homogén oligopolban, a válasz is így szól: amíg a kvázi monopólium helyzetét el nem érik, vagyis amíg az eredeti igényt el nem érik. A heterogén oligopóliumban azonban ez nem felel meg a piaci keresletnek, mivel minden heterogén termékkínálatnak preferenciaformáló tulajdonságai miatt egyedi eredeti kereslete van. Pontosan ez a maximális pozitív belső ingadozás, amely nagyobb, mint a preferenciális kereslet. Ez például azt jelenti, hogy legfeljebb azt az eladást érheti el, amelyet a 2. szolgáltató veszít neki a negatív belső ingadozás miatt, amikor eléri az alapigényének megfizethetetlen árát. Mindkét értékesítési volumen tehát az eredeti kereslet telítettségét képezi. Végül az 1 szolgáltató kedvezményes keresletének tiltó ára egyben az eredeti keresletének tiltó ára is, mivel ezen az áron nem történhet belső és külső ingadozás.

(7) A kapcsolatok grafikus ábrázolása és magyarázata: Amint a 4. ábra (ár-értékesítési görbék a heterogén dyopolyban) mutatja az 1. szolgáltató példáját felhasználva, az eredeti kereslet jelenti a maximumát, az alapigény pedig a minimális ár-értékesítési görbét.