Artériás magas vérnyomás

Diagnosztika és terápia

Artériás hipertónia - diagnózis és kezelés

Jordan, Jens; Kurschat, Christine; Reuter, Hannes

Háttér: Az esszenciális artériás hipertónia az egyik legfontosabb kezelhető kardiovaszkuláris kockázati tényező. Németországban a nők körülbelül 13% -ánál és a férfiak 18% -ánál (≥ 140/90 Hgmm) nincs szabályozva a vérnyomás.

Módszer: Szelektív irodalomkeresés a PubMed-ben

Eredmények: Az artériás hipertóniát akkor diagnosztizálják, ha a vérnyomás értéke ≥ 140/90 Hgmm ismételt gyakorlati mérések után, és ezt hosszú távú járóbeteg-mérésekkel vagy otthoni mérésekkel kell megerősíteni. Figyelembe kell venni más kockázati tényezőket és a célszerv károsodását. A célvérnyomást minden beteg esetében, beleértve a cukorbetegséget és a veseelégtelenséget, kezdetben az európai irányelvek határozzák meg Következtetés: Az esszenciális hipertóniában szenvedő betegek többségénél az életmódbeli beavatkozások és az első vonalbeli antihipertenzív gyógyszerek kombinációja alkalmazható a vérnyomás szabályozására, ezáltal csökkentve a kardiovaszkuláris kockázatot.

Az olvasónak a cikk elolvasása után kell

Az artériás hipertónia diagnosztizálása és kezelése vezető kardiovaszkuláris kockázati tényezőként
ismerje a terápia vérnyomás célértékeinek meghatározását
tudja, hogyan kell egy irányelvnek megfelelő terápiát végrehajtani.

A PubMed-ben szelektív szakirodalmi keresést végeztek, amelyben az eredeti cikkeket és áttekintéseket vették figyelembe. Különösen utaltak a jelenlegi irányelvekre és metaanalízisekre, amelyekre ennek megfelelően hivatkozunk. Ezenkívül a cikk a szerzők klinikai és tudományos tapasztalataira épül.

Németországban az artériás hipertónia előfordulása az 1990-es években még mindig meghaladta az átlagot a többi nyugati országhoz képest. Németország 2008–11 közötti járványügyi adatai azonban azt mutatják, hogy a nem kontrollált magas vérnyomás gyakorisága a nőknél 22% -ról 13% -ra, a férfiaknál pedig 24% -ról 18% -ra csökken (1. ábra) (6). A 18 és 29 év közötti férfiaknál azonban a prevalencia 4,1% -ról 8,5% -ra nőtt.

A vérnyomás emelkedése a megnövekedett szívteljesítményből, a megnövekedett érellenállásból vagy mindkét mechanizmus kombinációjából ered. Ezeket viszont külön-külön különböző módon szabályozzák hemodinamikai, idegi, humorális és vese folyamatok (2. ábra). Az életkor előrehaladtával a magas vérnyomás elsődleges oka a perifériás vaszkuláris ellenállás növekedése és a megnövekedett érmerevség, amely klinikailag elszigetelt szisztolés magas vérnyomásként jelentkezik (7). A családi halmozódás genetikai hajlamra utal, amely a környezeti tényezőkkel, például az asztali só és kalória rendelkezésre állásával, valamint a testmozgás hiányával együtt végső soron meghatározza a vérnyomás emelkedésének mértékét.

Az artériás hipertónia diagnosztizálására és kezelésére vonatkozó frissített irányelveiben (8) az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) és a Hypertensiology (ESH) megtartotta a korábban érvényes ≥ 140/90 Hgmm határértékeket a magas vérnyomás meghatározásához a gyakorlati mérések során. Néhány napon három mérést kell végezni 1-2 percenként, 3-5 perc pihenő után. Az optimális feltételeket be kell tartani (1. rovat). A felkar vérnyomásmérését 22–32 cm kerülettel végezzük szokásos mandzsettával (12–13 cm széles, 35 cm hosszú), az erős, 32 cm feletti felkarokhoz 15–18 cm széles mandzsetta tartozik. Az első vizsgálat során mindkét oldalon méréseket kell végezni. Ha az oldalsó különbség> 20 Hgmm szisztolés vagy> 10 Hgmm diasztolés, akkor a következő okokat kell kizárni, és ha a bal oldalon alacsony a vérnyomás, mérlegelni kell az aorta koarktációját:

az aortaív szindróma az arteriosclerosis, ritkán a vasculitis miatt
a subclavia artéria egyoldalú szűkületét és
az aorta boncolása.

Ezután a további méréseket mindig a magasabb értékű karon végezzük. Az ortosztatikus hipotenzió a vérnyomás> 20 Hgmm szisztolés és/vagy> 10 Hgmm diasztolés csökkenése három percnyi állás után (9). Ha bármilyen gyanú merül fel, különösen idősebb betegeknél vagy cukorbetegeknél, két mérést kell végezni 1 és 3 perc után állva.

A járóbeteg 24 órás hosszú távú méréseknek vagy az automatizált otthoni méréseknek meg kell erősíteniük a diagnózist. Ezekkel a módszerekkel a mért értékek általában alacsonyabbak. Ezt figyelembe veszik az ajánlott alsó határértékeknél (8). A 24 órás hosszú távú mérés különösen segít meghatározni a fehér köpeny magas vérnyomását vagy a maszkolt magas vérnyomást.

Fehérköpenyes magas vérnyomás akkor van jelen, ha a vérnyomás rendszeresen emelkedik a gyakoriság mérésében, de a normotenzív értékeket az otthoni méréseknél mérik. A fehér szőrzet magas vérnyomásának előfordulása a populációban körülbelül 13% (10). A kardiovaszkuláris események hosszú távú kockázata kissé megnövekedhet a fehér szőrzet magas vérnyomásában a kontroll csoporthoz képest (11).

Ezzel szemben az álarcos magas vérnyomást normál gyakorlati értékek, de megnövekedett ambuláns vérnyomásértékek jellemzik. Gyakrabban fordul elő fiatal korban, férfiaknál, dohányosoknál, túlsúlyos betegeknél vagy diabetes mellitusban, valamint szorongásban és stresszes állapotokban (12). A kardiovaszkuláris események előfordulása maszkos hipertóniában összehasonlítható a tartósan megemelkedett vérnyomással (13).

Másodlagos, potenciálisan okozati úton kezelhető magas vérnyomás a betegek 10–15% -ában fordul elő. Az anamnézisből és az alapdiagnosztikából (2. rovat) származó információkat célzott, kiterjesztett diagnosztikával kell tisztázni (1. táblázat). Vérnyomásnövelő anyagok, például édesgyökér, amfetamin, kokain, orális fogamzásgátlók, mineralo- és glükokortikoidok, nem szteroid gyulladáscsökkentők, eritropoietin és ciklosporin használatáról kell érdeklődni. Az onkológiai gyógyszerek, például az angiogenezis inhibitorok és a tirozin-kináz inhibitorok szintén növelhetik a vérnyomást.