Tartalom:

Képalkotás

Ultrahang & Co: képalkotó eljárások az IBD számára

A kolonoszkópia mellett számos képalkotó módszer áll rendelkezésre a krónikus gyulladásos betegségek (IBD) kezdeti diagnosztizálásához és az utólagos ellenőrzésekhez. Ezekkel meghatározhatja a betegség fertőzését, mértékét és aktivitását, valamint megvizsgálhatja a vékonybél középső szakaszát, amelyet az endoszkóppal nem lehet elérni. A különböző módszereknek mind megvannak az erősségeik és gyengeségeik. A jelzés (az intézkedés jogos oka) és a jelentőség az egyéni helyzettől is függ.
Ma az ultrahangot leggyakrabban akkor alkalmazzák, ha a kórtörténet és a fizikai vizsgálat, valamint a laboratóriumi eredmények az IBD gyanújára utalnak. A diagnosztikai megbízhatóság tekintetében nincs különbség a szonográfia, az MRI és a CT között, feltéve, hogy a vizsgáztató megfelelő tapasztalattal rendelkezik.
Az IBD-ben alkalmazható képalkotó technikák a következők:

Ultrahangos vizsgálat (szonográfia)
Mágneses rezonancia képalkotás (MRI)
Számítógépes tomográfia (CT)
roentgen
Kapszula endoszkópia ↳

Ultrahangos

Nagyfelbontású hasi szonográfia esetén (amely a hasat érinti) az orvos a jeladót vezeti a has külső részén. A kibocsátott ultrahangos hullámok a szövet típusától függően különböző mértékben szívódnak fel a hasban, és így legyengülnek vagy visszaverődnek. Az előállított ultrahang képpel nemcsak a belső szervek, hanem a belek is metszetben láthatók.

Józannak kell lennie a vizsgára, hogy az emésztőrendszerben lévő levegő vagy étel ne befolyásolja a látását. Előfordulhat, hogy előzőleg fel kell inni egy kontrasztanyagot, amely javíthatja a képminőséget.
Az IBD diagnózisának megerősítéséhez ultrahangvizsgálat javasolt a hasfalon keresztül, kolonoszkópiával együtt. Az orvos kimutathatja a bélfal gyulladásos megvastagodását, szűkületeket (szűkületeket), gennygyülemeket (tályogokat) vagy kóros összekötő csatornák sipolyait. A Doppler színű további vizsgálat lehetővé teszi a következtetések levonását a betegség aktivitásáról.

Az ultrahangos vizsgálatokat széles körben használják, gyorsan elérhetőek, olcsók, nem invazívak (fizikai beavatkozás nélkül) és sugárzásmentesek. Ezért alkalmas a haladás nyomon követésére is. Olyan zavaró tényezők, mint a hasi levegő, az elhízás vagy az anatómiai helyzet, néha korlátozhatják a kép minőségét és ezáltal az informatív értéket.
A transzabdominális szonográfia mellett belső ultrahang, endoszonográfia is van. Egy miniatűr ultrahangos szonda egy speciális endoszkóp végén található, amely szövetminták felvételére is használható. Rektális endoszkópos ultrahang áll rendelkezésre a végbél vizsgálatára, különösen a fisztulák és tályogok tisztázására. ↳

Mágneses rezonancia képalkotás

Az MRT, más néven nukleáris spin-tomográfia, a nukleáris mágneses rezonancia elvén alapszik, és röntgensugarak nélkül generálja az emberi test metszetét. A mágneses rezonancia képalkotás során a testben lévő atommagokat erős mágneses mezők stimulálják, ami különböző képkontrasztokat eredményez a különböző szövetekben (például a csontokban és az izmokban) lévő hidrogénatomok tartalmától függően. Ez azt jelenti, hogy az emésztőrendszer minden területe megjelenhet, beleértve a környező szöveteket is (pl. Nyirokcsomók).

Az MRI felülmúlja az ultrahangot, különösen a fistulák vagy tályogok vizualizálásakor, és alkalmas a szűkületek és egyéb szövődmények diagnosztizálására is.
A vékonybél vizsgálatához, amely az endoszkópia problémás területe, az IBD-s betegek számára speciális eljárás áll rendelkezésre: Hydro-MRT vagy MRT-Sellink. Különösen népszerű a Crohn-betegség körében, hogy a lehető legrészletesebben tudja ábrázolni a teljes vékonybelet, és értékelni tudja a beteg szakaszokat. Hátrány a beteg szempontjából: a kontrasztanyagot előzetesen meg kell inni, a vizsgálathoz szükséges idő viszonylag magas (kb. 30-40 perc), a mágneses rezonancia cső pedig elég keskeny. Az MRI-nek azonban vannak előnyei is: nem invazív, ami azt jelenti, hogy semmilyen eszközt vagy katétert nem helyeznek a testébe. ↳

Komputertomográfia

Az MRT-hez hasonlóan a CT háromdimenziósan kiszámított ábrázolást is nyújt az emésztőrendszer és a környező szövet összes területéről, néha kontrasztanyag alkalmazásával. A CT azonban röntgenfelvételen alapul. A hasüregbe való behatoláskor a sugarak a szövetsűrűségtől függően különböző mértékben szívódnak fel. A nagy sűrűségű szervek vagy szöveti struktúrák (pl. Csontok) világosnak tűnnek a képeken, míg a kis sűrűségű szövetek (pl. A levegővel töltött bélüreg) sötétnek tűnnek.

Előnyös a rövid vizsgálati idő és a rendelkezésre állás, valamint a nagyon jó képminőség. Vészhelyzet esetén néhány percen belül nagyon pontosan meghatározhatók a hasi tályogok, összehúzódások, bélelzáródás vagy belső vérzés.
Nagy hátránya a magas sugárterhelés: a hasüreg CT-je 10 milisievert körüli tényleges sugárzási dózissal százszor nagyobb, mint a tüdő normál röntgensugárzása. Ezért különösen az IBD-s betegeknél, akiknél krónikus betegségük során az életben gyakrabban van szükség hasi képalkotásra, különös figyelmet kell fordítani. Más képalkotó technikákat kell alkalmazni a normál utóvizsgálatokhoz. ↳

Röntgenvizsgálat

Az endoszkópia bevezetése óta az emésztőrendszer röntgenvizsgálatai elvesztették jelentőségüket. Speciális kérdések esetén továbbra is gyors és egyszerű diagnosztikai lehetőséget kínálnak. A vastagbél röntgen képalkotására (Irrigoszkópia) egy kontrasztanyagot beöntés útján juttatnak a végbélbe, és a levegőt egyszerre fújják a belekbe, így a bélhurkok kitágulnak (kettős kontrasztos módszer).

A vékonybél radiográfiai megjelenését enteroclyysisnek nevezzük. A páciens röntgen kontrasztanyagot kap egy vékony szondán keresztül, amelyet a szájon vagy az orron keresztül a vékonybélbe helyeznek. A jobb képeredmény érdekében a beleket a vízben oldott cellulóz bevezetésével is felfújják. Ezután röntgenfelvételeket készítenek több síkon. A körülbelül 15 percig tartó vizsgálat befejezése után a kontrasztanyag a bélen keresztül ürül. ↳

Kapszula endoszkópia

Ez évezred elején bevezettek egy eljárást, amelynek során a beteg lenyel egy tabletta méretű, mini kamerával és világítással ellátott kapszulát. Amíg a kapszula az emésztőrendszerben halad, a kamera képeket készít a belek belsejéről, amelyeket az orvos rögzít, majd értékel. Ily módon a kapszula endoszkópia lehetővé teszi a vékonybél azon területeinek megjelenítését, amelyek hagyományos kolonoszkópiával nem érhetők el.

Előny: A Crohn-kór gyanúja esetén a vékonybél vizsgálatának és a fekélyes vastagbélgyulladástól való megkülönböztetés kíméletes alternatívája. Ha a vékonybélre szorítkozó Crohn-kór erős gyanúja merül fel, akkor a videokapszula endoszkópiája találatot eredményezhet, még akkor is, ha az előző vizsgálatok normális eredményeket mutattak.

Hátrány: A normál endoszkópiával ellentétben a szövetminták eltávolítása és kisebb műtéti beavatkozások nem lehetségesek. Ezenkívül a vizsgálat előtt ki kell zárni azokat a szűk keresztmetszeteket, ahol a kapszula elakadhat. ↳