Az EMMPRIN (CD 147) értékek halálos kardiológiai eseményekhez kapcsolódnak egy PAOD kohortban 5 éves megfigyelési intervallum alatt

Újranyomtatás ingyenes csak a forrás hivatkozásával
Nyomja meg a szöveget PDF formátumban - szükség esetén képekkel

értékek

Bernhard Zierfuss, Bécs

Az IRINA munkacsoport (inzulinrezisztencia és gyulladás ateroszklerózisban), amelyet Schernthaner professzor vezet a Bécsi Orvostudományi Egyetem Angiológiai Tanszékén, egyebek mellett klinikai-kísérleti körülmények között foglalkozik a gyulladásos fehérjék hatásával és prediktív értékével perifériás artériás okkluzív betegségben (PAD) ) és azok jelentősége a túlélés és a kemény végpont paraméterek szempontjából. E munka során Bernhard Zierfuss, a csoport hallgatója készítette az absztraktot, amelyet az idei ESC-n mutattak be.

Továbbra is jelentős a túlhalandóság a PAD-ban szenvedő betegeknél. Reinecke és mtsai. bizonyítsa a 18,5% -os halálozási arányt egy 4 éves periódus alatt egy egészségbiztosító társaság által Rutherford 1-3 klinikai stádiumú betegcsoportban végzett klinikai vizsgálatban Csoportunk nemrégiben be tudta mutatni, hogy a PAD betegek multimodális központú kapcsolata (n = 370) a módosítható kockázati tényezők szoros összekapcsolásával 5 éves periódusban 90,8% -ra növelte a túlélést a háziorvosi ellátáshoz képest (n = 332) a 66% -os túlélési arány jelentősen megnőtt 2. A PAD növeli az egyéb érelmeszesedési formák kockázatát. Tüneti PAD esetén a CHD 3 akár 62% -ban is megtalálható. A REACH nyilvántartás adatai azt mutatják, hogy a PAD és a CHD egyidejű jelenléte jelentősen megnöveli a kardiális események kockázatát 4 .

Erre a tanulmányra a Helsinki Nyilatkozat kritériumai vonatkoznak, és a Bécsi Orvostudományi Egyetem etikai bizottsága jóváhagyta. A pácienseket (n = 369) írásbeli beleegyezés után vették fel a Bécsi Általános Kórház Angiológiai Osztályára. Kizárták azokat a betegeket, akiknek Fontaine-értéke> 2 volt; rosszindulatú betegségek, szérum kreatinin> 3 mg/dl és 1-es típusú diabetes mellitusban. A PAD-t a Fontaine-osztályozás szerint osztályozták klinikai információk felhasználásával, és ABI-meghatározással tovább pontosították. A vizsgálatba vétel után a betegek vért vettek a páciensektől> 6 órán át tartó éhgyomor után, és centrifugálás után -80 ° C-on fagyasztották le. Az EMMPRIN mérését szérumban végeztük a Luminex Bead Assay (R&D Systems, Minneapolis, USA) alkalmazásával. Egy betegnél több vizsgálat után sem lehetett meghatározni az értéket. A túlélési paramétereket az osztrák statisztika öt év (halál és szívhalál) után gyűjtötte össze. A statisztikai elemzést az SPSS 23 (IBM Corporation, Chicago, USA) segítségével végeztük.

A betegek alapvető jellemzőit az 1. táblázat tartalmazza. Az EMMPRIN nem mutatott szignifikáns különbséget az 1. és 2. PAD stádium között (7,1 ± 2,9 vs. 7,2 ± 2,5; p = 0,89). 57 haláleset közül 36-ot a szívhalálnak minősítettek. Mivel az EMMPRIN esetében nincs meghatározva standard érték, az érzékenység és a specificitás legmagasabb kombinációját 7,3 ng/ml-nél (érzékenység 50,9%, specificitás 63,1%) használtuk a határérték meghatározásához ebben a csoportban a ROC görbe segítségével szívhalálra elszánt. A Kaplan-Meier-elemzés (1. ábra) szignifikánsan több halálos kardiológiai eseményt mutatott a csoportban a határérték felett (n = 147, 20 esemény) (log-rank = 0,036). Az egyváltozós bináris Cox regresszióanalízis 1,99 (95% -os konfidencia intervallum 1,03-3,84) kockázati arányt (HR) mutatott a határérték csoportjához való növekedéshez. Egy további lépésben a HR-t stabilnak találták 2,09-nél (1,08–4,07), számos ismert kardiovaszkuláris kockázati tényező (életkor, nem, LDL és dohányzási szokás) hozzáadásával.

Ezek az eredmények először mutatják be az EMMPRIN prediktív értékét halálos kardiológiai eseményekre PAD-ban szenvedő betegeknél. Itt az EMMPRIN magasabb értékei összefüggést mutattak gyengébb eredménnyel, ahol az EMMPRIN-t nem befolyásolták szignifikánsan az ismert kardiovaszkuláris kockázati tényezők a többváltozós elemzés során. Az EMMPRIN eredetileg magasabb értékei elvben értelmezhetők az érelmeszesedés terhelésének jelzőjeként vagy az instabil plakkok jelölőjeként, amelyek többek között halálos kardiológiai eseményekhez vezetnek. A kardiovaszkuláris vizsgálatok korlátozó tényezője a meglehetősen kevés 369 beteg és 36 halálos kardiológiai esemény öt év után. Prospektív vizsgálatra lenne szükség az EMMPRIN további prognosztikai értelmezéséhez.