GERD: Jó tapasztalat a reflux műtétről Svédországban

2017. szeptember 13., szerda

Stockholm - A reflux műtét, amelyet ma általában laparoszkóposan végeznek, gyakran véglegesen enyhítheti a gastrooesophagealis reflux betegséget (GERD), még akkor is, ha nincs garancia a műtét eredményességére, Svédországból származó populációalapú kohorszos tanulmány az amerikai orvosi folyóiratban (JAMA 2017; JAMA 2017; 318: 939-94) mutatják.

A protonpumpa-gátlók (PPI) bevezetése előtt a műtét volt az egyetlen módja annak, hogy megvédjék a GERD-ben szenvedő betegeket a nyelőcső savas károsodásaitól. Ma a legtöbb beteg úgy dönt, hogy a PPI-ket egy életre szedi. A műveletet gyakran hatástalannak, ha nem veszélyesnek mutatják be. Az amerikai Veterán Hatóság tanulmánya a hibás a műtét rossz hírnevéért: Eszerint állítólag az operált betegek kétharmadának kevesebb mint tíz év után újra savblokkolókra kell támaszkodnia (JAMA 2001; 285: 2331-2338). Néhány kohorsz-tanulmány az évtized elején hasonló következtetésekre jutott.

Időközben azonban a műtéti technika tovább fejlődött. Manapság a beavatkozásokat általában már nem nyíltan, inkább laparoszkóposan végzik. És az eredmények látszólag jobbak, mint azt sokan feltételezik. Ezt egy 655 operáció retrospektív vizsgálata mutatja, amelyeket Svédországban végeztek 2005 és 2014 között.

John Maret-Ouda a stockholmi Karolinska Intézetből megvizsgálta, hogy a betegeket később PPI-k vagy más erős sav blokkolók írták-e elő, vagy újabb reflux műtétet végeztek-e náluk. Ez az elemzés könnyen elvégezhető Svédországban, mivel minden lakos rendelkezik azonosító számmal, amelyet a különféle nyilvántartásokban használnak.

Eredmény: Az 5,6 éves követés során 470 beteg vagy 17,7 százalék szenvedett visszaesést. Ezek között 393 beteg (83,6%) volt, akiknek tartósan savas blokkolókat írtak fel, és 77 olyan beteg (16,4%), akik második reflux műtéten estek át.

A terápia sikertelensége gyakrabban fordult elő nőknél, mint férfiaknál (HR 1,57 kockázati arány; 95 százalékos konfidencia intervallum 1,29-1,90). További kockázati tényezők a 60 év feletti életkor (HR 1,41; 1,10-1,81) és a kísérő betegségek (HR 1,36; 1,13-1,65) voltak. A klinikán végzett műtét gyakorisága viszont nem volt kimutatható hatással a műtét sikerére.

A tanulmány szintén nem tudja megerősíteni a műtét feltételezett kockázatát: 109 betegnél (4,1 százalék) alakultak ki komplikációk, például fertőzések, vérzés és nyelőcső perforáció a műtétet követő első 30 napban. Ugyanakkor csak két haláleset történt (0,1 százalék), mindkettő Maret-Ouda szerint nem volt közvetlenül összefüggésben a művelettel. 21 beteg (0,8 százalék) panaszkodott diszfágia miatt a műtét után. Ezek közül 14-et (0,5 százalék) kezeltek endoszkópos dilatációval.

Maret-Ouda nem tudta meghatározni, hogy a műtét melyik változatát hajtották végre a betegen. A leggyakoribb eljárás a Rudolph Nissen által az 1950-es években kidolgozott fundoplikáció. A gyomorfenékből mandzsetta képződik, és a nyelőcső alsó része köré van tekerve. A múlttal ellentétben a műveletet most minimálisan invazív módon hajtják végre.