Golyva (golyva)

A golyva kezdetben csak megnagyobbodott pajzsmirigy. Az életkor előrehaladtával gyakran fordulnak elő panaszok és diszfunkciók.

Mi a golyva?

A golyva (golyva) a torok duzzanata, amelyet a pajzsmirigy megnagyobbodása okoz. Ennek oka általában krónikus jódhiány. Németországban 100-ból körülbelül 33-nak van golyvája. Egy kis golyva érezhető, és nem, vagy csak kissé látható, ha a fej hátradől (I. szakasz). Egy nagyobb golyva többé-kevésbé jól látható, ha a fej egyenes (II. És III. Stádium).

A méret önmagában nem mond semmit a pajzsmirigy működéséről. Golyva esetén el tudja látni a létfontosságú pajzsmirigyhormonok termelésének feladatát is. Ezután az orvosok euthyroid golyváról beszélnek. Funkcionális rendellenességek, például a pajzsmirigy túl- vagy alulműködése is társulhat a megnagyobbodáshoz.

Különösen ez a helyzet a csomós kecskékkel. Golyvában a pajzsmirigy szövete csak kezdetben egyenletesen növekszik (diffúz golyva). Idővel göbös változások (göbös golyva vagy göbös golyva) alakulnak ki. Az úgynevezett "forró" csomópontok (autonóm adenómák) túl sok pajzsmirigyhormont termelnek. A "hideg" csomók már egyáltalán nem képződnek. Vizsgálatok szerint Németországban minden negyedik felnőtt pajzsmirigy-csomóval él, gyakran anélkül, hogy tudna róla.

Milyen okai vannak a golyvának?

Jódhiány

A pajzsmirigy megnagyobbodásának messze leggyakoribb oka az elégtelen jódbevitel. A jód a pajzsmirigyhormonok nélkülözhetetlen alkotóeleme. Ha hiányzik a pajzsmirigyhormonok, az agyi mirigy "agyalapi mirigy" elküldi a TSH (pajzsmirigy-stimuláló hormon) aktiváló hormont a pajzsmirigy sejtjeibe azzal a feladattal, hogy előállítsa a T3 és T4 pajzsmirigyhormonokat. Ha a pajzsmirigy sejtjeiből hiányzik az "építőanyag" jód, akkor nem tudják növelni hormontermelésüket. A pajzsmirigy most a szövetek növelésével próbálja kompenzálni a hiányt. Így nő a golyva anélkül, hogy több hormont termelne.
A golyva ritkábban fordul elő például gyógyszerek (például lítium), pajzsmirigy-gyulladás vagy pajzsmirigyrák miatt.

Jódellátás

A Német Táplálkozási Társaság (DGE) szerint a felnőtteknek napi 200 mikrogramm jódot (0,2 milligramm vagy 0,0002 gramm), gyermekeknek és serdülőknek 100 és 200 mikrogramm között kell fogyasztaniuk. Még csecsemőknek is normál fejlődésükhöz legalább 40–80 mikrogrammnyi jódra van szükségük. A talajvíz és a talaj azonban Németországban túl kevés jódot tartalmaz. Másrészt a tengeri halak és algák gazdag jódban vannak, mert a jódot a föld története során a talajból a tengerbe mossák.
Az állati takarmányok hozzáadása és a jódozott konyhasó bevezetése javította a jódellátást Németországban. A jód átlagos napi bevitele napi 120 mikrogramm körül mozog serdülőknél és felnőtteknél. Ez az ajánlott bevitel körülbelül kétharmadának felel meg.

A jódhiány kockázati csoportjai

A németországi emberek nagy része napi 100 mikrogrammnál kevesebb jódot vesz fel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kritikus minimumszintjéig. A jódhiány különösen gyakori egyes népességcsoportokban:
Terhes és szoptató nők,
Serdülőkorúak serdülőkorban,
Vegetáriánusok, vegánok és különleges diétára szoruló emberek,
Olyan emberek, akiknek tehéntej, halallergia vagy laktóz-intolerancia miatt kerülniük kell a halakat vagy tejtermékeket,
Dohányzók.

Aki közülük való, beszéljen orvosával a jódpótlásról. Szinte mindig szükség van terhes és szoptató nőkre. Az ajánlott bevitel terhesség alatt napi 230 mikrogramm, szoptatás alatt 260 mikrogramm. Ezt tudatos étrend mellett is alig lehet elérni. A terhes és szoptató nőknek, miután konzultáltak nőgyógyászukkal, az étkezés mellett naponta 100-150 mikrogramm jodidot kell bevenniük tabletta formájában, étkezési szokásaiktól függően.

Megelőzi a jódhiányos golyvát megfelelő táplálkozással

Fontos biztosítani az egészséges, változatos étrendet, amely jódban gazdag ételeket tartalmaz. Ajánlatosak

a tej és tejtermékek napi fogyasztása;
tengeri halak fogyasztása hetente egyszer vagy kétszer;
a jódozott só következetes használata a háztartásban ("ha só, akkor jódozott só") is
a jódozott sóval készült ételek preferált vásárlása.

A jódozott só 15-25 milligramm jódot tartalmaz kilogrammonként. Gyermekek etetésére is használható. Beszélje meg a só alkalmazását a gyermekorvossal. Étel vásárlásakor érdemes megnézni az összetevők listáját: Nem minden gyártó használ jódozott sót.
Bizonyos algák és hínártermékek rendkívül nagy mennyiségű jódot tartalmaznak. Németországban figyelmeztetések vannak a fogyasztásukra.

A magas káposzta, retek, kukorica és köles fogyasztása megakadályozhatja a jód felvételét a pajzsmirigyben. Ennek oka a benne lévő tiocianát. Cianátok cigarettázáskor is képződnek, ami megmagyarázza goitikus hatását. A szelén, a cink és a vas hiánya szintén megzavarhatja a jód anyagcseréjét. Előzetesen beszélje meg orvosával a jódtabletták további bevitelét.

Milyen panaszok merülhetnek fel?

A legtöbb golyva jóindulatú és nem okoz tüneteket. A mechanikai és funkcionális rendellenességek azonban egymástól függetlenül is előfordulhatnak.

Mechanikai hibák esetén a gallér mérete kezdetben megnőhet, a nyakláncok és a garbók keskenyebbé válnak. A növekvő pajzsmirigy befelé nyomja a nyelőcsövet és a légcsövet is. Az érintettek egyösszegű érzést éreznek a torokban, később nyelési nehézségeket, rekedtséget és légzési problémákat okoznak. A funkcionális rendellenességek túl vagy alul funkcionálnak.

Milyen vizsgálatok vannak?

Az orvosi konzultációt követően általában először tapintásos vizsgálatot végeznek. A tapintással ismert kéznyak-érzés tájékoztatja orvosát a pajzsmirigy jellegéről és arról, hogy megnagyobbodott-e.

Ultrahangos vizsgálat

Megmutatja a pajzsmirigy méretét és helyzetét, és láthatóvá teszi a göbös szöveti változásokat. Az orvosok golyváról beszélnek, amikor a pajzsmirigy térfogata meghaladja a 18 millilitert egy nőnél és 25 millilitert egy férfinál. Alacsonyabb értékek vonatkoznak a gyermekekre. A szcintigráfiát, a nukleáris orvosi vizsgálatot (lásd alább) gyakran elvégzik a pajzsmirigy csomóinak esetében.

Vérvizsgálat

A pajzsmirigy működésének zavara korán megjelenik a TSH (pajzsmirigy-stimuláló hormon) változásában. Ha az érték szembetűnő, a pajzsmirigyhormonokat (T4 és T3) is meghatározzuk. A három hormon kapcsolata lehetővé teszi következtetések levonását a pajzsmirigy túl- és alulműködéséről, valamint annak okairól.

Pajzsmirigy-gyulladás gyanúja esetén ellenőrizzük a pajzsmirigy-antitesteket.
A pajzsmirigy által termelt kalcitonin hormont rutinszerűen nem határozzák meg. A vérszintet csak akkor rögzítik, ha a pajzsmirigyrák bizonyos formája gyanúja merül fel.

Szcintigráfia

Láthatóvá teszi a pajzsmirigy anyagcseréjét. Gyengén radioaktív anyagot (főleg technécium 99m = 99mTc) injektálnak a kar vénájába, amely felhalmozódik a pajzsmirigy aktív területein. Így lehet megkülönböztetni a meleg és a hideg csomópontokat.

Finom tűszúrás

A szövetmintákat finom, vékony tűvel veszik és a laboratóriumban megvizsgálják. A vizsgálat nyomokat ad arra nézve, hogy a változások jók vagy rosszak, vagy a szövet gyulladt.

Milyen kezelési lehetőségek vannak?

A tünetek nélküli és normális hormontermelésű golyvát gyakran csak rendszeresen ellenőrzik. A méret csökkentése további betegségek (például funkcionális rendellenességek) megelőzésére is célozható. A golyvát mindig kezelik a meglévő panaszok miatt.
Elvileg ezt meg lehet tenni gyógyszeres kezeléssel vagy műtéttel. Az alábbiakban ismertetjük az euthyroid golyva kezelését, vagyis amikor a pajzsmirigy normális mennyiségű pajzsmirigyhormont termel annak ellenére, hogy megnagyobbodott.

Golyva csomó nélkül (Struma diffusa)

A kezelés célja a jódhiány megszüntetése. Önmagában a jódtabletták beadása nagyobb sikert ígér, minél fiatalabb az érintett. Gyermekek, serdülők és felnőttek 150-200 mikrogramm jodidot kapnak naponta. Alternatív megoldásként a jodid és egy szintetikusan előállított pajzsmirigyhormon (levotiroxin) kombinációja egy lehetőség felnőttek számára. Ezzel a kombinált terápiával a pajzsmirigy a legtöbb esetben 12-18 hónapon belül zsugorodik.

Golyva csomóval (Struma nodosa)

A forró csomókat (autonóm adenómákat) akkor is kezelni kell, ha a pajzsmirigyhormon szintje normális (euthyreoidizmus), mivel ezek növelik a hormonok túltermelésének (hyperthyreosis) kockázatát. A (kezdeti) hiperfunkció kiküszöbölése érdekében a beteg először gyógyszert kaphat: az úgynevezett thyreostatikumok gátolják a pajzsmirigyhormonok képződését és felszabadulását. Ezt műtéti terápia vagy radiojód-terápia követi.

A műtéti intézkedések azonnal enyhítik a mechanikai panaszokat, például nyelési nehézségeket és légszomjat csomós golyva esetén. Ideális esetben a műtét eltávolítja azokat a csomókat, amelyek visszaeséshez vezethetnek. A rák gyanúja esetén a műtét kötelező. A radiojódos kezelés alternatívája lehet a műtétnek, például ha valakinek kicsi a pajzsmirigye, több vagy sok "forró csomóval" rendelkezik (multifokális autonómia), vagy ha valakit bizonyos okok miatt nem lehet megműteni. Radioaktív jódot fogyasztanak, amely a pajzsmirigyben gyűlik össze és zsugorodik. Bizonyos esetekben a hypothyreosis később mellékhatásként jelentkezhet.

Milyen másodlagos betegségek fordulhatnak elő?

A funkcionális rendellenességek társulhatnak a golyva kialakulásához. A funkcionális autonómia idővel kialakulhat. Ez azt jelenti, hogy a pajzsmirigy egyes területei a jelenlegi igényektől függetlenül elkezdenek pajzsmirigyhormonokat termelni. Ha az autonóm szövet túlsúlyban van a pajzsmirigyben, ez a pajzsmirigy túlműködéséhez vezethet.

A terhesség alatti jódhiány golyva kialakulásához vezethet a kismamánál és a születendő gyermeknél. Ha a gyermek jódhiány miatt nem termel elegendő pajzsmirigyhormont, ez befolyásolhatja testi és szellemi fejlődését. Az elegendő jódellátás ezért nagyon fontos a terhes nők és serdülők számára.

A fiatalkorúak jódhiánya miatt sok idősebb embernél "göbös" golyva van. Ezek a daganatok általában nem vezetnek rákhoz, de a pajzsmirigy túlműködéséhez vezetnek, olyan tünetekkel, mint a szívdobogás, a belső nyugtalanság és a fogyás a jó étvágy ellenére.

Vannak-e különbségek fiatalok és idősek között a golyvában?

A jódozott só növekvő használata miatt a golyva képződése jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben. Ennek eredményeként a mai fiatalok átlagosan kevésbé valószínű, hogy megnagyobbodtak a pajzsmirigyben, mint korábban.