Mely gyógyszerek segítenek?

A betegek túlnyomó többségében, akik hátfájás miatt jelentkeznek háziorvosuknál, nem lehet konkrét okot találni. Ennek ellenére az egyes kockázati tényezőktől függően konkrét kiváltó tényezőket kell keresni. Ami a tüneti gyógyszeres terápiát illeti, paracetamolt, NSAID-okat, opioidokat, esetleg izomrelaxánsokat és pszichotrop gyógyszereket alkalmaznak.

A hátfájásnak nagyon különböző oka lehet, és más panaszokkal is járhat. A betegség kialakulásakor és folytatásakor a szomatikus tényezők (hajlam, funkcionális képesség) mellett a pszichológiai (pl. Problémamegoldó készségek, az önhatékonyság elvárásai) és a társadalmi tényezőket (pl. Szociális hálózatok, gondozási státusz, munka) is figyelembe kell venni.

A derékfájás az egyik leggyakoribb tünet a háziorvosok gyakorlatában. Az élettartam prevalenciája a vizsgálatoktól függően 50 és 70% között van, a pontszám prevalencia 12 és 30% között van felnőtteknél Európában vagy az USA-ban [7, 10]. A kapcsolódó betegszabadság és a bevezetett terápiás intézkedések miatt a mélyen fekvő hátfájás az egyik olyan betegség, amely az egészségügyi rendszer számára a legmagasabb költségekkel jár [8].

A specifikus hátfájás kockázati tényezői

A krónikus hátfájás konkrét oka nem található a háziorvosi praxisban részt vevő betegek körülbelül 85% -ánál. Egy ilyen konkrét ok igazolásához vagy kizárásához (lásd a táblázatot) fontos meghatározni a kockázati betegeket. Egy adott anamnézistől függ. Kérdéseket kell feltenni a már meglévő rákról, a megmagyarázhatatlan fogyásról, az 50 év feletti korról és a javulás hiányáról egy hónap után.

A gerincfertőzés kockázati tényezői a láz, az intravénás kábítószerrel való visszaélés vagy a közelmúltbeli fertőzés. A kompressziós törés kockázati tényezői közé tartozik a meglévő osteoporosis, glükokortikoidok alkalmazása, az idősebb kor és a női nem. A spondylitis ankylopoetica-t megfontolni kell fiatalabb betegeknél, akiknek tipikus tünetei vannak a gyulladásos hátfájással (ébredés az éjszaka második felében, testmozgással javulás, reggeli merevség ) [3].

Ezen megfontolások alapján a diagnosztikai képalkotásra csak akkor van szükség, ha vannak megfelelő kockázati tényezők, mivel egyébként a képalkotás anatómiai változásai nem korrelálnak a klinikai tünetekkel [6].

Terápia menedzsment

A nem specifikus hátfájás terápiájának célja, hogy a beteg minél fájdalommentesebb legyen, és elkerülje a kronikációt. Ez magában foglalja a nem gyógyszeres terápiás módszereket is, mint például a fizioterápia, a fizikai edzés, a viselkedésterápia, a foglalkozási terápia és a részletes tanácsokat, amelyek azonban nem a jelen cikk tárgyai. Ez a hozzájárulás a gyógyszeres terápiához a derékfájás kezelésére vonatkozó nemzeti irányelveken alapul.

Paracetamol

A paracetamol, a nem szteroid gyulladáscsökkentőkhöz hasonlóan, gátolja a prosztaglandin képződést, bár a gyulladáscsökkentő hatások itt hiányoznak. Még akkor is, ha a fájdalomcsillapító hatás viszonylag alacsony, ajánlott nem specifikus derékfájás esetén alkalmazni, különösen biztonsági okokból. Nincs szisztematikus, placebo-kontrollos vizsgálat a paracetamolról nem specifikus derékfájás esetén, így a paracetamol hatékonyságára csak közvetett módon lehet következtetni [4]. Javasoljuk, hogy enyhe vagy közepesen súlyos hátfájás esetén legfeljebb 3 g napi adagot próbáljon kezelni. A kezelés sikerességét azonban rövid időn belül ellenőrizni kell, hogy időben áttérhessen az erősebb gyógyszeres kezelésre. Szubakut és krónikus derékfájás esetén a paracetamolt csak részletes gyógyszeres előzmények után és a krónikus derékfájás rövid súlyosbodásainak kezelésére szabad használni.

Nem szteroid gyulladáscsökkentők

Számos tanulmány bizonyítja a nem szteroid gyulladáscsökkentők hatékonyságát radikuláris tünetek nélküli akut derékfájás, valamint krónikus derékfájás kezelésében. Az eredmények azt mutatják, hogy a hagyományos NSAID-ok (tNSAID-k) felülmúlják a placebót. A tNSAR csoportján belül nem volt szignifikáns különbség a hatékonyságban, de az anyagok farmakológiai tulajdonságaik és kockázati profiljuk szerint különböznek [9].

Így kell z. B. A piroxicam már nem írható fel akut fájdalmas állapotok miatt a gyomor-bélrendszeri rendellenességek viszonylag magas kockázata és a súlyos bőrreakciók kockázata miatt. Közepes dózisú tNSAR-t kell használni az akut és krónikus derékfájás esetén. Például 1,2 g/nap dózist adunk ibuprofenhez vagy 100 mg/nap diklofenakhoz. A napi maximális 2,4 g ibuprofen vagy 150 mg diklofenak adag csak rövid ideig használható, ha a hatás nem kielégítő. A lehetséges mellékhatások miatt a protonpumpa-gátló profilaktikus alkalmazása ajánlott, a társbetegségektől függően. A nem szteroid gyulladáscsökkentők parenterális beadására a lehetséges mellékhatások, köztük az anafilaxia miatt nincs javaslat.

A szelektív Cox-II inhibitorok jelenleg nem engedélyezettek a nem specifikus hátfájás kezelésére, de az ellátási irányelv kimondja, hogy a Cox-II inhibitorok "nem engedélyezettek" az NSAID-k ellenjavallatai esetén.

Opioidok

Az opioidokkal történő kezelés megkezdése előtt interdiszciplináris vizsgálatot kell végezni az okról. Különös figyelmet kell fordítani a pszichológiai társbetegségekre. Továbbá reális terápiás célt kell kitűzni, amelynek elérése érdekében a fájdalom csökkentése kb. 50%. A rendszeres előadások elengedhetetlenek. Kerülni kell az opioidokkal történő öngyógyítást.

Az opioidok nem specifikus hátfájásra és a paracetamolra vagy a hagyományos NSAID-okra adott válasz hiányára utalnak, bár kezdetben gyenge opioidokat javasolnak [2, 5]. Akut derékfájás esetén az opioid terápiát legkésőbb négy hét múlva, legkésőbb három hónap múlva át kell értékelni krónikus és specifikus derékfájás esetén. Az erős opioidoknak megvan a helyük a multimodális terápia koncepciójában. Összességében elmondható, hogy az opioidok nem specifikus derékfájás esetén történő alkalmazásának vizsgálati helyzete viszonylag jó, de három hónapnál hosszabb ideig tartó hosszú távú alkalmazásról nincsenek adatok. Ezért a hosszú távú terápiát újra és újra értékelni kell, és egyénileg kell adaptálni az adott beteg számára.

Izomlazítók

Az izomlazítók alkalmazása megfontolható, ha a nem gyógyszeres intézkedések nem elégségesek a nem specifikus derékfájás vagy nem opioid fájdalomcsillapítók esetén [11]. Figyelembe kell azonban venni, hogy olyan mellékhatások jelentkezhetnek, mint álmosság és szédülés vagy allergia és májműködési zavar. Különösen a tetrazepám esetében a függőséget is figyelembe kell venni, ezért nem szabad benzodiazepineket használni. Elvileg az izomlazítók használata két hétnél tovább nem ajánlott. Hasonlóképpen, a nemzeti ellátási irányelvben a nem specifikus derékfájás elleni flupirtin nem kap ajánlást rossz tanulmányok és lehetséges mellékhatások, köztük májelégtelenség esetén.

Antidepresszánsok és más pszichotrop gyógyszerek

Az antidepresszánsok különösen krónikus derékfájás esetén alkalmazhatók, bár a legjobb adatok a szelektív norepinefrin újrafelvétel-gátlókról (SNRI) és a triciklusos antidepresszánsokról (nem szelektív monoamin-visszavétel gátlók) állnak rendelkezésre. A szelektív szerotonin és noradrenalin újrafelvétel gátlók (SSNRI) csak megfelelő társbetegségek, például súlyos depresszió vagy szorongásos rendellenesség esetén alkalmazhatók [1]. Másrészt az epilepszia elleni gyógyszerek, például a gabapentin, a pregabalin és a karbamazepin nem ajánlott.

Egyéb gyógyszeres terápiás intézkedések

További gyógyszeres terápiás intézkedések nem ajánlottak az ápolási útmutatóban. Ezek pl. B. fitoterápiás szerek, kortikoszteroidok, kevert infúziók és egyéb parenterálisan beadott gyógyszerek, valamint külső szerek. Az invazív terápiás módszerek, mint pl B. Az injekciók szintén nem ajánlottak.

Elvileg hosszabb ideig tartó, négy hetes periódusú gyógyszeres kezelés esetén ellenőrizni kell, hogy szükséges-e folytatni a terápiát, vagy csökkenthető-e az adag. Különösen figyelmet kell fordítani olyan mellékhatásokra is, mint például a tNSAR által okozott gyomor-bélrendszeri panaszok.

Következtetés

Összességében az iránymutatást el kell terjeszteni. A közelmúltbeli nemzetközi irányelvek összehasonlítása kimutatta, hogy a rövid távú paracetamol vagy a tNSAR és a betegképzés a leggyakrabban akut hátfájás esetén. Krónikus derékfájás esetén a hát erősítése, a megküzdési stratégiák és a rövid távú opioidok is ajánlottak.

Megjelent: Der Allgemeinarzt, 2011; 33. (4), 12–14