jégkorong

A jégkorong egy világszerte népszerű csapatsport, amelyet a pályán és egyes országokban beltéren is játszanak. A mezei jégkorongot főként műfüves pályán játsszák - kapussal és tíz mezőnyjátékossal. Németországban például a teremhokit kisebb csapatokkal játsszák a téli hónapokban.

A technikailag igényes játék minden kontinensen elterjedt - és a "hokicsalád" tovább növekszik. Országos jégkorong szövetség működik a világ 120 országában. A Német Jégkorong Szövetség (DHB) világszerte nagyon sikeres a nemzeti és női válogatottakkal.

Előnyök és hátrányok

Szórakoztató tényező:

Akár kicsi, akár nagy, női vagy férfi: a hoki mindenki számára nyitott sport. Például egyetlen más csapatsportban sem aktív a nők aránya. Még három-öt éves korosztály számára is léteznek a jégkorong nagyon játékos változatai a motorikus képességek edzésére.

Zsírégetés:

A jégkorongban a test sok kalóriát fogyaszt, de inkább szénhidrátokat éget el, mint zsírokat. Mivel a magas és a rövid terhelés alig stimulálja a zsíranyagcserét.

Szív-és érrendszer:

Az állandó mozgás, magas terhelési csúcsokkal, nagyon megterheli a szív- és érrendszert, de az alapvető állóképesség javításával csak mérsékelt egészségfejlesztő hatással bír (lásd még az állóképességet).

Az ízületek hátsó barátságossága/védelme:

Nagy nyomás a hátán a görnyedt futó testtartás miatt, ami a labda tartásakor szükséges A legjobb védelmet a jól edzett magizmok jelentik. Ezenkívül a bokákat erősen megterheli a műfüves és a csarnok padlója.

Kitartás:

A jégkorong egy nagyon dinamikus játék, amely sok lábmunkát és gyors labda-irányítást igényel a játékosoktól. Ezért az erő és a sebesség állóképessége van az előtérben. Az általános egészségügyi kitartás, amely az egészségre gyakorolt hatás miatt fontos, ezért kevésbé képzett magában a játékban. Az alapvető állóképesség fejlesztése ezért mindig része az edzésprogramnak, hogy felkészüljenek a játékidényre.

Koordináció:

A koordinációs képességekkel szemben támasztott magas követelmények: Az igényes játéktechnika miatt reagálóképességre, labdaérzetre, tájékozódásra és koncentrációra van szükség. Az ütő végén lekerekített és lapos oldal van - amelyet klubnak is hívnak. A labdát csak a klub lapos oldalán lehet játszani. Éppen ezért a klubot gyorsan el kell forgatni a saját tengelye körül, például amikor hátulról lövést vagy passzt adnak. A precizitás és a labda biztonsága ezért döntő fontosságú a siker szempontjából.

Kényszerítés:

A jégkorongozás elsősorban a láb, a kar, a váll és a törzs izmait edzi.

Ellenjavallat:

Szív- és érrendszeri betegségekben, hátproblémákban, ízületi problémákban (különösen a boka) és a túlsúlyban (fokozott izületi stressz) szenvedő emberek, valamint idősek számára a jégkorong nem ajánlott a nagy terhelések miatt.

Felszerelés/költségek:

A szabadtéri szezonban elengedhetetlen a speciális műfüves cipő, a téli szezonban pedig a fedett sportcipő. Ezenkívül a sípcsontvédők kötelező felszerelések. A kapusokat speciális védőfelszereléssel (sisak, védőálarc és gége, kar- és lábvédők és zokni) kell felöltöztetni. A versenyhez csapatmez (ing, nadrág, zokni) szükséges. Ezen felül: tagdíj és (többnyire szintén) belépődíj a jégkorong klubban.

Szájvédőt is javasolnak a mezőnyjátékosoknak, hogy megakadályozzák a fogak sérülését. Mert előfordulhat, hogy a hoki labda leugrik a botról, és veszélyeztetheti a száj környékét. Az úgynevezett fonott kesztyű szintén ajánlott. Védi a hoki botját megfogó kézfejet. A hokibot ugyanis gyakran a padlóra kerül, amikor a labdát védi, például annak megakadályozása érdekében, hogy az ellenfél eljuttassa a labdát a védekező játékos mellett. Ebben a helyzetben érintkezés lehet a jégkorong labdával a bot kéz szintjén.

Sérülés veszélye:

Más csapatsportokhoz képest az ellenfél közvetlen cselekedeteiből származó sérülések kockázata meglehetősen alacsony, mivel a jégkorong alapvetően testetlen játék. Az ellenfelet nem szabad a testtel vagy a bottal ellökni. A labdához vezető utat nem szabad aktívan elzárni. A műfüves mező kockázatot jelent az ízületek, az inak és az ínszalagok számára. Az ujjakat és a kezeket veszélyeztetheti az ellenfél hokibotja vagy jégkoronglabdája (lásd még felszerelés/költségek).

Játékszabályok

Ezt a sportot sok jégkorongklubban és nagyobb sportklubban kínálják a gyerekek, általában hatéves kortól. A jégkorong alapötlete és szabályai hasonlóak a focihoz. A játék célja, hogy befogadja azt a 160 grammos műanyag labdát, amelyet a hokibot mozgat vagy eltalál az ellenfél kapujában. Az alsó végén található jégkorong botja egyik oldalán ívelt, a másikon lapított. A jégkoronglabdát csak a lapos oldalon lehet játszani.

Győzött az a csapat, amely a legtöbb gólt szerezte a szezonban. A felnőttek körzetében a mezei jégkorongot 4 x 15, a teremhokiban 2 x 30 percet játsszák. Ha egy játékról döntenek, akkor döntetlen esetén 7 méteres vagy tizenegyes lövés következik. A tizenegyespárbajban az adott játékosnak nyolc másodpercen belül el kell futnia a játéktér negyed vonaláról a kapus felé annak érdekében, hogy legyőzze őt és a labdát a kapuba juttassa.

A játékteret

A játéktér négyszögletes - mezei jégkorong (91,40 mx 55 m); Beltéri jégkorong (36–44 mx 18–22 m). A mezei jégkorong esetében középső és két negyedvonalra oszlik. A teremhoki pályát csak egy középvonal választja el. A kapu szélessége 3,66 m, magassága 2,14 m. Gólokat csak a lövöldözős körökben lehet szerezni. A mezei jégkorongban ennek a lövőkörnek a sugara a kapu körül 14,63 m, a teremhokiban ez a sugár 9 m. A büntető lövési pont (vagy hét méteres pont) középen a kapu előtt 6,40 méter (7 yard). Innen kilövik az úgynevezett hét métert.

A denevér

Az ívelt (műanyagból vagy fából készült - általában szénszállal erősített) jégkorongbot súlya 340-794 gramm, és a játékos méretétől függően akár 95 cm hosszú is. Az alsó végén lévő klub az egyik oldalon ívelt, a másikon pedig lapított. A jégkoronglabdát csak a lapos oldalon lehet játszani. A bot használata mindkét oldalon - amint például a jégkorongból tudjuk - ezért nem lehetséges a mezei jégkorongban. A jégkorong sportoló számára ez azt a motoros kihívást hozza magával, hogy az ütőt a hossztengelyben folyamatosan el kell forgatni, attól függően, hogy a homlok vagy a hátsó oldalon vagy.

A csapat

A mezei jégkorongban minden csapat legfeljebb 16 játékosból áll (a kapusokat is beleértve). Ez azt jelenti, hogy a pályán összesen tizenegy játékos mellett a csapatnak öt olyan játékosa van, akiket annyiszor cserélhetnek be és ki, ahányszor csak szükséges. A teremhokiban egy csapat összesen tizenkét játékosból áll (a kapusokat is beleértve), akik közül hatan a Bundesligában vannak a pályán. A játékokat két játékvezető vezeti, akik vigyáznak a hibákra és a hibákra. A terepi jégkorong durva és veszélyes játékáért két perc (zöld kártya) és öt és tíz perc (sárga lap) közötti időbüntetés szabható ki. A teremhokiban ezek az időbüntetések egy percet kapnak egy zöld lapra, és két-öt percet egy sárga lapra. A piros kártya elbocsátást jelez.

A játék

A jégkoronglabdát csak a jégkorong botjával szabad mozgatni vagy eltalálni. A teremben nem szabad ütni. A kapus szabadon érintheti meg a labdát a lábával és a testével. A focival ellentétben a jégkorongban tilos a saját testével takarni a labdát (blokkolni) az ellenfelet. A jégkoronglabdának mindenkor hozzáférhetőnek kell lennie mindkét fél számára. Érvényes gól megszerzéséhez a támadó csapat egyik játékosának meg kell érintenie a labdát a lövőkörben. Ha a védekező csapat szabálysértést követ el, például felfüggesztést vagy testjátékot, például a lábbal, büntető szögletet szabnak ki. Ez a védelmi feleken belüli szándékos szabálysértések esetén is kimondható. Ha enyhe szabálysértés (pl. Test vagy láb a gólvonalon) vagy súlyos szabálysértés (szándékos szabálytalanság) megakadályozza a biztonságos gólt, a játékvezetők ezt hétméteres büntetéssel büntetik.

A tizenegyes szöglet

A tizenegyes sarok nagyon elemi szokásos helyzet a jégkorongban, mivel gyakran gólokhoz vezet, ezért itt kicsit részletesebben kell leírni. A tizenegyes sarok - más néven rövid sarok - szabad találat a védekező csapat külső gólvonalától. Ez a kapu mindkét oldaláról megtehető (de legalább 9,14 m - a csarnokban 6 m - a következő kapufától). A védekező csapat legfeljebb öt játékosának (beleértve a kapusokat is) álljon a saját gólvonala mögött lábával és jégkorongbotjával, hogy fedezze saját kapuját. A támadó fél számára minden játékosnak a lő körön kívül kell állnia lábával és hoki botjaival. Gól csak akkor szerezhető egy tizenegyes szögletben, ha a támadó fél a lövés előtt megállítja a labdát. A kapura lövésnél a térdmagasság (46 cm) fölött elért labdák a kapufán túl a kapuba nem számítanak gólnak. Ez nem vonatkozik a lövő kör által kirajzolt golyókra. A csarnokban a támadójátékba lépő játékos nem ütheti el a labdát, hanem csak keményen passzolja.