Paroxetin

Benjamin Clanner-Engelshofen szabadúszó író a NetDoktor orvosi osztályán. Biokémiát és gyógyszerészetet tanult Münchenben és Cambridge/Bostonban (USA), és korán észrevette, hogy különösen élvezi az orvostudomány és a tudomány közötti kapcsolatot. Ezért folytatta az emberi orvoslás tanulmányait.

A hatóanyag Paroxetin a szelektív szerotonin újrafelvétel gátló (SSRI) típusú antidepresszánsok egyike. Depresszió, rögeszmés-kényszeres rendellenességek, szorongásos rendellenességek, szociális fóbiák és poszttraumás stressz rendellenességek kezelésére alkalmazzák. Általában tabletták formájában szedik. Itt mindent elolvashat, amit tudnia kell a paroxetin hatásairól, mellékhatásairól és használatáról.

A paroxetin így működik

Az agy idegsejtjei kémiai hírvivőkön, úgynevezett neurotranszmittereken keresztül kommunikálnak egymással. Ezeket az egyik sejt felszabadítja, a következő pedig bizonyos dokkolópontokon (receptorokon) keresztül érzékeli. Ezután a hírvivő anyagokat ismét felveszi az első sejt, ezáltal hatásuk megszűnik.

A szerotonin neurotranszmitter többek között olyan érzéseket közvetít, mint például a jó hangulat, a boldogság és a pozitív hangulat. Ezzel szemben a szerotonin relatív hiánya szorongáshoz, depresszióhoz és impulzív agresszióhoz vezet.

A szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (SSRI-k), például a paroxetin megakadályozzák a szerotonin újrafelvételét a származási sejtbe. Tehát biztosítják, hogy az egyszer felszabadult szerotonin tovább hat a célsejten. Ez pozitív hatással lehet a szerotoninhiányra - javulnak az olyan tünetek, mint a depresszió és a szorongás.

A paroxetin felszívódása, lebontása és kiválasztása

Az antidepresszáns a szájon át történő lenyelés (szájon át történő bevétel) után jól felszívódik a belekben, majd részben a májban metabolizálódik. A metabolikus termékek nem mutatnak antidepresszáns hatást, és gyorsan kiválasztódnak. Az elimináció nagyon egyedi, körülbelül egyharmada a székletzel, kétharmada a vizelettel történik. Egy nap elteltével az abszorbeált hatóanyag fele kiválasztódik.

Mikor alkalmazzák a paroxetint?

A paroxetin hatóanyagot depressziós betegségek, rögeszmés-kényszeres rendellenességek, pánikbetegség, szociális szorongásos rendellenességek, generalizált szorongásos rendellenességek és poszttraumás stressz esetén alkalmazzák.

Általánosságban elmondható, hogy a terápia hosszabb ideig zajlik, amely során a terápia előnyeit rendszeresen ellenőrizni kell.

Így használják a paroxetint

Leggyakrabban a paroxetint tabletták formájában adják be. Nyelési rendellenességekkel vagy etetőcsővel rendelkező betegek számára folyékony készítmények állnak rendelkezésre, például cseppek vagy orális szuszpenzió.

A terápiát alacsony paroxetin dózissal kezdik, amelyet ezután fokozatosan növelnek. Ha a kívánt paroxetin-hatást elérjük, a megfelelő dózist a terápia hátralévő részében megtartjuk.

A napi adagot naponta egyszer kell bevenni reggel, és nem haladhatja meg az 50-60 milligrammot (az alkalmazási területtől függően).

A terápia befejezése érdekében megbeszélik az orvossal a paroxetin leállításának mikéntjét. A hirtelen abbahagyás súlyos mellékhatásokat és elvonási tüneteket okozhat, ezért a hatóanyagot csak nagyon lassan (fokozatosan) szabad csökkenteni (úgynevezett "kúpos terápia" terápia).

Milyen mellékhatásai vannak a paroxetinnek?

Az antidepresszáns szedésekor az émelygés és a szexuális diszfunkció nagyon gyakori (tízből több mint egy kezelt ember).

A paroxetin mellékhatásai, például álmosság, álmatlanság, remegés, fejfájás, homályos látás, ásítás, izzadás, gyengeség és szédülés gyakoriak (minden tizediktől századik kezelt személynél) (ezek a mellékhatások különösen akkor is jelentkeznek, ha a paroxetin túl gyorsan szűnik meg). A súlygyarapodás, székrekedés, hasmenés és hányás más gyakori mellékhatás.

Mit kell figyelembe venni a paroxetin szedésekor?

A paroxetin hatóanyag gyakran impulzív és öngyilkos viselkedéshez vezet gyermekeknél és serdülőknél. Ezenkívül ezekben a korcsoportokban nem bizonyított terápiás előny. Ezért a hatóanyagot csak 18 éves kortól szabad használni.

Az idős betegeknél az elimináció lassabb lehet, ezért az antidepresszánsokat alacsonyabb adagolásra lehet szükség. Ugyanez vonatkozik a vese- vagy májműködési zavarban szenvedő betegekre.

Paroxetin és egyéb hatóanyagok

Mivel a paroxetin befolyásolja a szerotonin szintjét, a hormon felszabadulását befolyásoló egyéb hatóanyagok fokozott hatást fejthetnek ki. Különösen óvatosságra van szükség az L-triptofán (depresszió és alvászavarok), triptánok (migrénes gyógyszerek), tramadol, petidin és fentanil (fájdalomcsillapítók), linezolid (antibiotikum), MAO-gátlók (antidepresszánsok) és más SSRI-k szedésekor.

Különböző hatóanyagok gátolhatják vagy fokozhatják a paroxetin májban történő lebomlását. Ezek elsősorban a pimozidot (antipszichotikum), a fozamprenavirt és a ritonavirt (HIV-gyógyszerek), a prociklidint (Parkinson-ellenes gyógyszerek), a fenprokumont (antikoagulánsok) és az acetilszalicilsavat (fájdalomcsillapítók és antikoagulánsok) tartalmazzák.

Paroxetin és alkohol

A szakértők azt javasolják, hogy a paroxetin-kezelés alatt kerüljék az alkoholt. Ellenkező esetben az alkohol hatása súlyos émelygéshez és rossz közérzethez vezethet.

Paroxetin és terhesség

Mivel a vizsgálatok a malformációk fokozott kockázatára utalnak, a paroxetint terhesség alatt nem szabad bevenni. Ezenkívül a hatóanyag átjut az anyatejbe, ezért nem ajánlott szoptatás alatt bevenni.

Hogyan lehet gyógyszert kapni a paroxetinnel

A paroxetin vényköteles minden adagban és adagolási formában, és csak gyógyszertárakban kapható.