Hogyan alakul ki a szívritmus?

Egészséges embereknél speciális szívizomsejtek ütemezik meg, nevezetesen a jobb pitvarban elhelyezkedő sinuscsomóban. A normális szívritmust sinusritmusnak nevezzük, a szívritmuszavar pedig eltérés a sinusritmustól. A gerjesztés elektromos impulzusként terjed a sinus csomópontból a pitvari izomsejteken keresztül. Innen a gerjesztés eléri az atrioventrikuláris csomópontot (AV csomópont), amely az átrium és a szívkamra közötti határterületen helyezkedik el. Más sejtkötegek továbbítják a gerjesztést a szívkamrákba, így a szív rendszeresen összehúzódik és a vért az erekbe pumpálja.

A ritmuszavart maga a szív vagy a szíven kívüli változás okozhatja. A szívbillentyűk szűkülése vagy kiszélesedése, egy korábbi szívroham, a koszorúerek szűkülete (koszorúér-betegség, CHD), szívizom-betegség (kardiomiopátia) vagy gyulladás (szívizomgyulladás) lehetséges oka lehet a szívből. Nagyon gyakran vannak a szíven kívüli okok (extracardialis okok), például pszichológiai és vegetatív hatások, gyógyszeres kezelés, mérgek, gyógyszerek, egyéb anyagok, például koffein vagy nikotin, vagy olyan betegségek, mint a pajzsmirigy túlműködése (hyperthyreosis). Sok esetben azonban az aritmia konkrét oka nem található. Természetes, hogy a szívritmus pl. B. a légzési aktivitástól (sinus arrhythmia) függően ingadozik, minden betegségérték nélkül.

A szívritmuszavarok nagyjából feloszthatók olyan rendellenességekre, amelyeknél a szívverés túl gyorsan követi egymást (tachycardia), vagy túl lassú szívműködéssel (bradycardia). Egy másik felosztás megkülönbözteti a gerjesztésképződés zavarait a gerjesztésvezetés zavaraitól.

A bradycardia (túl lassú szívritmus) akkor fordul elő, amikor a sinuscsomó nem működik óraként, vagy túl ritkán ad impulzust. Ezután az AV csomópont (alárendelt csomópont az átrium és a kamrák közötti szélen) átveszi a ritmust. Ez azonban percenként kb. 40-50-szer kevesebb izgalmat vált ki, mint a sinus csomópont.

Az extraszisztolák elszigeteltek, további szívverések, amelyek nem felelnek meg a normális ritmusnak. Sorozatokban (röplabdákban) is előfordulhatnak. A páciens extraszisztolákat tapasztalhat, mint szívdobogás vagy botlás a szívben. Leginkább ártalmatlanok. Ha azonban gyakran előfordulnak, súlyos szívbetegségre utalhatnak.

A tachycardia, vagyis a túl gyorsan egymás után következő ütemekkel járó ritmuszavar több változatban is előfordulhat:

• A sinus tachycardiának gyakran a szíven kívüli okai vannak, ezért gyakran jelez egy meglévő alapbetegséget (pl. Pajzsmirigy túlműködés vagy stressz).

• pitvari csapkodással az átrium percenként több mint 250 alkalommal gerjesztődik. Az AV csomópont csak minden második vagy harmadik gerjesztést továbbít a kamrai falra, hogy a szív még mindig ne verjen túl gyorsan.

• A pitvarfibrillációt még nagyobb pitvari gyakoriság jellemzi, 350-600 gerjesztés percenként. Ha a pitvarfibrilláció már régóta fennáll, fennáll annak a veszélye, hogy vérrögök képződhetnek, amelyek leválhatnak és érelzáródáshoz (pl. Stroke) vezethetnek. A krónikus pitvarfibrilláció szívelégtelenséghez (szívelégtelenséghez) is vezethet.

• Néhány embernél akut szívdobogásrohamok fordulnak elő akár 200 ütés/perc sebességgel (paroxysmalis supraventrikuláris tachycardia). Ez a betegség általában nem jelent veszélyt, és gyakran eltűnik.

• A legsúlyosabb rendellenességek a kamrai fibrilláció és a kamrai flutter. A szívkamrák olyan gyorsan gerjesztődnek, hogy a vért már nem pumpálják hatékonyan, és a zavar gyakorlatilag egyenlő a szívmegállással.

Az aritmia egy másik típusa akkor fordul elő, amikor az ingerek átadását a rendszer egy pontján blokkolják. Ez a sinoatrialis blokk (nincs vezetés a sinus csomópont és az átrium között), az atrioventrikuláris blokk (AV blokk, nincs vezetés az átrium és a kamrák között) és a jobb oldali köteg elágazási blokkjához vagy a bal oldali köteg elágazási blokkjához vezet (nincs vezetés a szívkamrák vezetési rendszerének egyik részébe).

A Wolff-Parkinson-White-szindróma (WPW-szindróma) olyan szívritmuszavar, amelyben kóros vezetékköteg van jelen, és ezáltal körkörös gerjesztés léphet fel. Ez gyors szívveréshez vezet (tachycardia).

Sok esetben az enyhe szívritmuszavarokat a beteg nem veszi észre. A túl lassú szívverés (bradycardia) szédülést és tudatzavart okozhat. Ha a szív egy darabig dobog, eszméletvesztés következik be, amelyet Adams-Stokes támadásnak neveznek. A túl gyors szívverés (tachycardia) tapintható szívdobogáshoz vezethet, a további szívdobbanások a szív megbotlásaként érezhetők. A kamrai flutter vagy kamrai fibrilláció vagy néha más súlyos szívritmuszavarok általában a vérkeringés leállásához, akut vészhelyzethez vezetnek hiányzó pulzushoz, eszméletlenséghez, légzésleálláshoz, pupilla dilatációhoz és egyéb tünetekhez.

A diagnózist főként elektrokardiográfia (EKG) segítségével állítják fel. A nyugalmi EKG mellett az edzés közbeni EKG-t és gyakran a 24 órán át tartó hosszú távú EKG-t is rögzítik. A görbe többnyire tipikus eltéréseket mutat a normális szívritmustól. Más módszerek, amelyekre néha szükség van, az elektrofiziológiai vizsgálat (EPU) szívkatéterrel vagy egy provokációs teszt, amelynek során bizonyos ritmuszavarokat próbálnak kiváltani és ezáltal bizonyítani.

Kisebb szívritmuszavarok néha előfordulnak egyébként egészséges betegeknél, és nem igényelnek kezelést. A gyógyszerek alkalmasak aritmiák, különösen tachycardia (túl gyors szívműködés) kezelésére. Négy osztályba sorolhatók, ideértve a nátriumcsatorna-blokkolókat (I. osztály), a béta-blokkolókat (II. Osztály), a káliumcsatorna-blokkolókat (III. Osztály) és a kalcium-antagonistákat (IV. Osztály). A gyógyszeres kezelés során figyelembe kell venni a lehetséges mellékhatásokat. Egyes szívritmuszavarok további intézkedéseket igényelnek.

Bizonyos esetekben a túl gyors szívritmust külső áramlökés (kardioverzió) szakítja meg, így ideális esetben normális ritmus (sinusritmus) áll helyre. Kamrai fibrilláció esetén defibrilláció történik, vagyis a túlságosan gyors gerjesztés megszakadása egy áramfeszültséggel.

Néha a vezetési rendszer kóros érrendszerét szívkatéteren keresztül kell megsemmisíteni (katéter abláció).

A szívritmus-szabályozó hasznos lehet ahhoz, hogy a szívnek üteme legyen, ha a ritmus túl lassú. Hasonló eszköz a kardioverter defibrillátor, amely észlel minden szívritmuszavart és függetlenül áramot bocsát ki a ritmus újbóli normalizálása érdekében.

A szívritmuszavarok prognózisa nagymértékben változik. Sok kisebb ritmuszavar ártalmatlan, de más rendellenességek veszélyesek vagy akár életveszélyesek, mint pl. B. Kamrai fibrilláció. Azonnali sürgősségi ellátásra van szükség. Ellenkező esetben a szívritmuszavarok kordában tarthatók a szokásos kezelési módszerekkel.