Látványos csillagképződési tájak

Az MPO/ESO 2,2 méteres távcsőjének Wide Field Imager képeinek mozaikja az ESO chilei La Silla Obszervatóriumában két lenyűgöző csillagképződési régiót mutat a Tejút déli részén. Az első bal oldalt az NGC 3603 csillagfürt uralja, amely körülbelül 20 000 fényévnyire található a Tejút Carina-Nyilas spirálkarjában. A jobb oldali második objektum az NGC 3576 feliratú izzó gázfelhők gyűjteménye, amely csak feleannyira van a Földtől. A származás igazolása: ESO/G. Beccari

Az első régiót, amelyet a bal oldali képen látunk, az NGC 3603 nyílt csillagfürt uralja. Körülbelül 20 000 fényévnyire található a Tejútrendszerünk Carina-Nyilas spirálkarjában. A második régió, a jobb oldalon látható, az NGC 3576 néven ismert gázfelhők gyűjteménye. Körülbelül 9000 fényévnyire van a Földtől.

Az NGC 3603 egy nagyon fényes csillagfürt, amelyről ismert, hogy az eddigi legnagyobb csillagcsillag-koncentrációt tartalmazza. A középpontban egy Wolf 97-es többcsillagos rendszer található, az úgynevezett HD 97950 néven. A Wolf-Rayet csillagok a csillag evolúciójának előrehaladott szakaszában vannak, egyes csillagaiknak több mint 20 naptömege van.

A Wolf-Rayet csillagok nagy mennyiségű anyagot veszítenek az erős csillagszélek révén, amelyek óránként több millió kilométeres sebességgel szállítják a csillag felszínén lévő anyagot az űrbe. Ez egyfajta extrém "csillagdiéta" kozmikus dimenziókban.

Az NGC 3603 nagyon intenzív csillagképződési terület. A csillagok az űr sötét és poros területein születnek, amelyek nagyrészt el vannak rejtve a szem elől. Amikor a fiatal csillagok lassan ragyogni kezdenek, maguk eltávolítják a körülöttük lévő anyagot, és láthatóvá válnak.

Ily módon létrehozzák azokat az izzó gázfelhőket, amelyeket H II régióknak neveznek. A H II régiók világítanak a fiatal és forró csillagok által kibocsátott ultraibolya sugárzás és az őket körülvevő felhők hidrogéngázának kölcsönhatása miatt. A H II régiók több száz fényévre tehetnek szert. Az NGC 3603 körüli régió sajátossága, hogy galaxisunkban ez a legnagyobb tömegű.

A csillagfürtöt először John Herschel figyelte meg 1834. március 14-én. Hároméves expedíciót vezetett a déli csillagos égbolt szisztematikus tanulmányozására, és megfigyelést végzett a dél-afrikai Fokváros közelében. A klasztert figyelemre méltó objektumként jellemezte, és úgy gondolta, hogy ez egy gömbhalmaz. Későbbi vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy nem egy régi gömbcsillag-fürtről van szó, hanem egy fiatal, nyitott és nagyon csillagokban gazdag.

A kép jobb oldalán látható NGC 3576 szintén a Tejútrendszerünk Carina Nyilas spirálkarjában található. Csak körülbelül 9000 fényévnyire van a Földtől, tehát sokkal közelebb van, mint az NGC 3603, bár a képen szomszédjaként jelenik meg.

Az NGC 3576 figyelemre méltó, hogy két nagy tárgya van, amelyek hasonlítanak a kos görbült szarvához. Ezek a furcsa szálak a köd középső részén lévő forró és fiatal csillagokból származó csillagszélek következményei. Több száz fényéven keresztül szállították kifelé a port és a gázt. A köd felső részén két sötét sziluett látható, az úgynevezett Bok gömbök. Vannak területek, ahol a jövőben új csillagok jelenhetnek meg.

Az NGC 3576-ot John Herschel is felfedezte 1834-ben. Ez volt az angol csillagász egyik legeredményesebb és legsikeresebb éve.

Az angol nyelvű ESO sajtóközlemények fordítása az ESO Science Outreach Network (ESON), a csillagászati közönségkapcsolatok nemzetközi hálózatának a szolgáltatása, amelyben az ESO valamennyi tagországának (és számos más országnak) tudósa és tudományos kommunikátora képviselteti magát. A hálózat német csomópontja a csillagászati ház Heidelbergben.

Carolin Liefke
ESO Science Outreach Network - Csillagászati Ház
Heidelberg, Németország
Tel: 06221 528 226
E-mail: [email protected]

Richard Hook
ESO nyilvános információs tisztviselő
Garching München közelében, Németország
Tel .: +49 89 3200 6655
E-mail: [email protected]

Ez az ESO eso1425 sajtóközleményének fordítása.