Claus_in_the_church

Ami fontos számomra: Hit és egyház, a belső lélek cseréje más emberekkel. * Az otthonom az a hely, ahol az emberek valódi szeretettel bánnak egymással, tele Isten szent szellemével. * Nem vagyok boldog, amíg kibékíthetetlen az emberek között, és amikor nem tudok Istennel beszélni és dicsérni. * Olyan közösségre vágyom, ahol mindenkit elfogadnak és szeretnek - vágyom az élő Istenre.

15.10.24

Voderholzer püspök alapvető kritikának veti alá a DBK nemi szórólapot

Rudolf Voderholzer regensburgi püspök alapvető kritikával reagált a „Nem érzékeny: nemi katolikus olvasmány” szórólapra, amelyet tegnap a német püspöki konferencia megbízásából tettek közzé.

2015. október 22-én a német püspöki konferencia részéről megjelent egy szórólap a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről. Szeretném részletesen felsorolni a szórólap kritikáit, a szórólap felépítése szerint:

Az 1. ponttal kapcsolatban: A szórólap tisztességtelen szembenállásokról beszél fenyegetésekkel és rágalmazással. Nem hajlandó bizonyítékot adni. Rendszerint elsősorban a nemi szempontból érzékeny teológusok hozzák közelebb a nemek közötti esélyegyenlőség kritikusait az AfD-hez, a Pegidához és a „jobboldalhoz” (források például: Manfred Spieker, Gender Mainstreaming Németországban. Állam, társadalom és egyházak, Paderborn 2015, 44, 24. megjegyzés).

A 2. ponttal kapcsolatban: Itt az interszexualitással úgy foglalkozunk, mintha egyfajta harmadik nem lenne a nőiesség és a férfiasság mellett. Az objektív információk alapján minden bizonnyal hasznos volt rámutatni arra, hogy a családjognak hibát kell figyelembe vennie (pl. Nincsenek elhamarkodott nemi meghatározások a születési anyakönyvi kivonatokban), de ez rendkívül ritkán fordul elő.

A 3. ponttal kapcsolatban: Az a mondat, hogy „a katolikus álláspont azt mondja”, hogy a nem és a nem összetartozik, ezen a ponton téves és félrevezető. Ferenc pápa, hogy csak egy példát említsek, többször is nagyon kritikusan fejezte ki magát a nemek elmélete kapcsán, például amikor 2015. április 15-én az általános hallgatóságon azt mondta: „Kíváncsi vagyok például, hogy az úgynevezett gender-elmélet nem is kifejezi-e a Csalódottság és lemondás, amelynek célja a nemek közötti különbségek eltörlése, mert már nem tudja, hogyan kell ezt kezelni. ”(Ferenc pápa, beszéd a nagyközönség előtt 2015. április 15-én).

A 4. ponttal kapcsolatban: Naiv és félrevezető az a tény, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése olyan stratégia, amelynek célja a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség elősegítése. A nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése a homoszexualitás társadalmi és politikai elfogadásáról szól, ezen túlmenően pedig a sokszínűség érvényesítésének megvalósításáról, amelyben minden szexuális irányultságot egyenlőnek tekintenek. Érdekes, hogy a heteroszexualitást normálisként és az alkotás szerint megkérdőjelezze.

Az 5. ponttal kapcsolatban: A szórólap azt követeli, hogy minden embert értékeljenek, szexuális irányultságtól függetlenül. A diszkrimináció tilalma, amely a homoszexuálisokra is vonatkozik, nem foglalja magában a homoszexuális irányultság elismerését. Tehát a homoszexualitás kritizálható, és a kritika még nem diszkrimináció. Bár a szám az ember keresztény képéről akar beszélni, egy szót sem szól arról, hogy a szexualitás az élet közvetítésére irányul. A házasság és a család nem szerepel a teljes szórólapban. Ennyire maga a nemek közötti esélyegyenlőségnek az egyházban való érvényesítésének dokumentuma.

A 6: 2 Kor 12,9-es pontról a férfiak gyengeségeinek értelmezése merész, ez is a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének az exegézisben dokumentuma. Itt egy teológiai kegyelmi nyilatkozat elágazik egy bizonyos szociálpolitikai tézishez. Szép, hogy Thomas More-t is megemlítik. De sajnos egy szó sincs arról, hogy elfogadta a vértanú halálát, mert megvédte az egyházi tant a házasság felbonthatatlanságáról VIII. Henrik ellen.

Ami a 7. pontot illeti: Az a tény, hogy a sokszínűség az egyház elixírje az egyház számára, és hogy az egyház „támogatja a férfiakat és nőket abban, hogy összefüggő életmodellt találjanak számukra és családtagjaik számára”, némileg gyenge, ha nem is kétértelmű. Ami a „katolikus álláspontot” illeti, azzal is foglalkozni kell, hogy a „családmodellnek” összhangban kell lennie Jézus tanításával és az egyház tanításával, mint férfi és nő házassága - nyitott a gyermekek számára.

Az olvasási ajánlásokban nincsenek utalások pápai dokumentumokra.