Periodontális betegség kockázati tényezői - A parodontitis, mint a szisztémás betegségek kockázata;

Periodontális betegség kockázati tényezői - A parodontális betegség, mint a szisztémás betegség kockázata

A parodontitis a parodontium bakteriálisan kiváltott, krónikus gyulladásos betegsége. Számos tényező befolyásolja. Ide tartoznak a baktériumok és vírusok, a gyulladás, a genetikai tényezők, az immunvédelem, az egészségtudatosság és az étkezési szokások, valamint a stressz kezelésének képessége. A kutatások jelenlegi állása szerint bizonyítottnak tekinthető, hogy a parodontitis károsíthatja az általános egészségi állapotot, növelheti az egyes szisztémás betegségek iránti fogékonyságot, és kedvezőtlenül befolyásolhatja azok lefolyását.

A legtöbb és leggyakoribb betegség multifunkcionális eredetű, azaz. Vagyis patogenezisük számos genetikai és környezeti tényezőtől függ, amelyek különböző módon kölcsönhatásba léphetnek egymással. Ez vonatkozik a parodontális betegségre is.

Az analitikai technológia minden előrehaladásával újra és újra hangsúlyozni kell, hogy a statisztikailag rögzített kockázatnövekedés - legyen az genetikai vagy egyéb - nem teszi lehetővé, hogy az egyes betegek számára bármit is kijelentsenek a betegség lefolyásáról. Néhány kivételtől eltekintve a genetikai tesztek nem tudják megjósolni, hogy valaki kockázati génnel valóban megbetegszik-e.

A genetikai kockázatbecslés vagy előrejelzés előnyei nem bizonyítottak, ezért megvitatásra szorul.

Egy bizonyos génkonstellációban szenvedő betegeknél fokozódik a progresszív parodontitis kialakulásának kockázata. Más kockázati tényezők hozzáadásával a betegség kockázata tovább nőhet.

A dohányzás mint kockázati tényező

Úgy tűnik, hogy a dohányfüstben található nikotin nagyrészt felelős a parodontális károkért. Két mechanizmust kell itt megemlíteni:

Oxidatív stressz
A dohányzás szabad gyököket szabadít fel a gazdaszervezetből. Ezek felelősek számos szöveti változásért. Fiziológiai szempontból egyensúly van az oxidatív és antioxidatív mechanizmusok között az emberi szervezetben. A nikotin tartós kiválasztása a sulcus folyadékban az antioxidáns potenciál csökkenéséhez vezet. Ezután az oxidatív mechanizmus dominál, az "oxidatív stresszről" beszélünk.
Ez a szív- és érrendszeri betegségeknél is fontos szerepet játszik.

Immunvédelem
A nikotin és a dohányfüst egyéb komponensei befolyásolják az érintett szervezet védekezési folyamatait, és így hozzájárulnak a parodontális pusztuláshoz.

A dohányosok (cigaretta-, szivar- és pipadohányosok) 2,5-6-szor nagyobb kockázatot jelentenek a parodontális betegség kialakulásában, mint a nemdohányzók.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy közvetlen kapcsolat van a parodontális betegség súlyossága és a dohányfogyasztás szintje között.

A passzív dohányosoknál ötször nagyobb a rizikója a parodontális betegség kialakulásának, mivel a füstölt cigarettában a nikotin legfeljebb egyharmadát szívják fel.

A klinikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy a parodontális terápiák kevésbé hatékonyak a dohányosoknál, mint a nem dohányzóknál.

Ez a megelőzhető kockázati tényezők közül a legjelentősebb
A következetes nikotin-helyettesítés az optimális lepedékkontroll mellett a parodontális betegségek kezelésének legfontosabb intézkedésévé vált. A cigarettafogyasztás végleges leállítása után a pozitív hatások nagyon gyorsan megjelennek.

Az osteoporosis kockázati tényezője

egy szisztematikus csontrendszeri betegség, amelyet a csonttömeg és a sűrűség csökkenése, valamint a csontszövet fokozott porozitása jellemez, ami növeli a törések kockázatát.

Mindkét betegségben - a parodontitisben és az osteoporosisban - közös, hogy az életkor előrehaladtával fokozódik, és fogvesztéshez vezethet.

Az ok-okozati összefüggésről nincsenek meggyőző vizsgálatok. De ésszerű feltételezni, hogy lehetséges interakciók vannak, különösen az idősebb betegeknél.

Az elhízás és az étrend kockázati tényezője

A túlsúly a testtömeg kóros növekedése, az elhízás pedig a testzsír százalékos arányának kóros növekedése.

Az elmúlt évek tanulmányai azt mutatják, hogy a periodontális gyulladás nemcsak lokálisan detektálható, hanem - a súlyosság mértékétől függően - szisztémásan krónikus szubklinikai gyulladásként. Ez azt mutatja, hogy a bakteriális biofilm szükséges, de nem elégséges feltétel ehhez a gyulladáshoz. Úgy tűnik, hogy a különféle gazda tényezők, a genetika, de az életmód és az étrend is befolyásolja a betegség lefolyását. Ez utóbbi tényezők közé tartozik a túlsúly, az elhízás és a fizikai inaktivitás. Mivel a zsírszövet képes gyulladásgátló és metabolikusan aktív hormonokat és fehérjéket termelni, és így aktívan befolyásolja a gyulladásos és anyagcsere folyamatokat.

Az elhízás számos krónikus betegség, különösen a II-es típusú diabetes mellitus, az artériás magas vérnyomás és a szívkoszorúér-betegség, a térd osteoarthritisének és néhány ráknak megállapított kockázati tényezője.

Az elhízottaknak gyakran „metabolikus szindróma” is van, amelynek összetevői között szerepel a hasi elhízás, a glükóz intolerancia, a magas vérnyomás és a dyslipidaemia, amelyek növelik a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

Az elhízás mellett a parodontitis társul a metabolikus szindróma többi komponensével is.

Az elmúlt évek keresztmetszeti tanulmányai azt mutatják, hogy a megnövekedett testtömeg-indexű (BMI) betegeknél 1,5-3,0-szor nagyobb a parodontitis kialakulásának kockázata. A döntő tényező azonban itt nem önmagában az elhízás, hanem lényegében a zsíreloszlás mintázata.

Tanulmányok azt mutatják, hogy bizonyos vitaminok (C-vitamin, D-vitamin, B-vitamin-komplex és folsav) és ásványi anyagok (magnézium és kalcium), valamint bizonyos zsírsavak (Omega 3 és 6) hiánya befolyásolja a parodontális betegséget.

A diéta mellett úgy tűnik, hogy a fizikai aktivitás is hatással van a parodontális betegségre. Mivel a rendszeres testmozgás csökkenti a proinflammatorikus citokin szintet (IL 6 és CRP plazmaszint)

A megfelelő táplálkozás, a fizikai aktivitás és a normális testsúly megtartása kombinációja nagy lehetőséget jelent a parodontális betegségek megelőzésére. Javíthatják a gazdaszervezet immunitását, és így pozitívan befolyásolhatják a parodontitis kockázatát.

Kockázati tényező pszichológiai tényezők: stressz és depresszió

Számos tanulmány rámutat a stressz, a depresszió és a parodontális betegség közötti összefüggésekre.

A pszichológiai stressz az immunrendszer változásához és a gyulladás szabályozásához vezet. A depresszió betegséghez kapcsolódó viselkedéshez is vezethet, mint pl b. a szájhigiénia elhanyagolása.

Kockázati faktor gyógyszerek

Vannak olyan gyógyszeres terápiák, amelyek negatív hatásokkal/mellékhatásokkal járhatnak a száj egészségére, különösen a parodontális betegségre.

A gyógyszerek fontosak

amelyek íny hiperpláziát (az íny túlnövekedését) okoznak, pl. görcsgátlók, epilepszia elleni gyógyszerek, immunszuppresszánsok és kalciumcsatorna-blokkolók
Olyan gyógyszerek, amelyek mellékhatásként szájszárazságot (xerostomia) okoznak, és ezáltal növelik az ínygyulladás, a fogszuvasodás, a halitózis (rossz lehelet) és a kandidózis (gombás betegség) kockázatát, pl. B. Pszichotróp gyógyszerek (antidepresszánsok), antihisztaminok, diuretikumok, antikolinerg szerek, vérnyomáscsökkentők stb.
Olyan gyógyszerek, amelyek megváltoztatják a szájüreg mikrobiológiai egyensúlyát
Olyan gyógyszerek, amelyek hatása torzíthatja a parodontális betegség diagnózisát.

Ha ezek a hatások jelentkeznek, az adag csökkentése vagy a gyógyszer megváltoztatása segíthet. Ezt csak a háziorvossal vagy a belgyógyásszal konzultálva szabad elvégezni. Azonban itt is elengedhetetlen az alapos supragingivális és subgingivális lepedék eltávolítása.

Diabetes mellitus és parodontális betegség

Multifaktoriális betegség. A diabetes együttes kifejezés az anyagcsere heterogén rendellenességeit jelenti, amelyek fő megállapítása az inzulin szekréciójának és/vagy az inzulinrezisztenciának zavara által okozott hiperglikémia (felesleges vércukorszint).

Az inzulin egy olyan hormon, amely a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek ß-sejtjeiben termelődik. Elősegíti a glükóz felvételét a sejtekben és azok lebontását és átalakítását ott, ami csökkenti a vércukorszintet.

A cukorbetegség különböző formáit különböztetik meg, az 1. és a 2. típusú cukorbetegség a leggyakoribb.

1-es típusú cukorbetegség
Ez általában gyermekkorban vagy serdülőkorban nyilvánul meg. Ennek oka az inzulinszekréció csökkenése vagy hiánya. Az összes cukorbeteg körülbelül 5-10% -a szenved ebben a formában.

2-es típusú diabétesz
Ez általában közép- vagy idősebb felnőttkorban nyilvánul meg. Ez a típus főként az inzulinrezisztencia eredménye. Kezdetben a szervezet ezt az inzulintermelés növelésével próbálja kompenzálni, később ez a típus az inzulinszekréció csökkenéséhez is vezethet

Bizonyos életkörülmények miatt világszerte növekszik a cukorbetegek száma. Az érintett betegek gyakran túlsúlyosak vagy elhízottak.

Cukorbetegségben a hiperglikémia gyakran kóros változásokhoz vezet a kis és nagy erekben (mikro- és makroangiopátiák), és ennek eredményeként bizonyos kísérő vagy másodlagos betegségekhez (retinopátiák, neuropátiák és nephropathiák, szív- és érrendszeri betegségek, károsodott sebgyógyulás). Ennek eredményeként az életminőség és az elvárások átlagosan romlanak.

A fokozott parodontális pusztulás patomechanizmusaként feltételezzük a gazda védekezésében vagy a cukorbetegségben a periodontális szövet metabolizmusában rejlő sajátosságokat.
Cukorbetegségben egyre több fejlett glikációs végtermék (úgynevezett Advanced Glycation End Products, AGE) képződik. Ezek elősegítik a parodontium gyulladásos folyamatait és gátolják a parodontális szövet homeosztázisát.
A hiperglikémia közvetlenül a gyulladásos mediátorok felszabadulásához is vezethet
Úgy tűnik, hogy egy másik mechanizmus az adipokinek fokozott felszabadulása. Ezek a zsírszövetben termelődő molekulák nemcsak az inzulinrezisztenciát és az energiafelhasználást, hanem a gyulladást és a sebgyógyulási folyamatokat is szabályozzák.

A parodontitis előfordulása és súlyossága fokozódik a cukorbetegségben, és a parodontális pusztulás gyorsabban halad.

A cukorbetegségben szenvedő betegeknél háromszor nagyobb az esély a parodontitis kialakulására, mint a cukorbetegeknél.

A parodontitis fokozott kockázata cukorbetegség esetén a glikémiás beállítástól függ. Számos tanulmány azt mutatja, hogy a jó glikémiás kontrolltal rendelkező cukorbetegek parodontális állapota hasonló a nem cukorbetegek állapotához.

A parodontális betegség és a cukorbetegség közötti kapcsolat kétirányú, a parodontális betegség a glikémiás kontrollt is befolyásolja.
Számos tanulmány kimutatta, hogy a hatékony parodontoterápia javíthatja a periodontális cukorbetegek, különösen a 2-es típusú cukorbetegek glikémiás kontrollját.

következmény
A parodontális betegségben szenvedő cukorbetegek esetében a következő szempontokat kell figyelembe venni:

megfelelő szájhigiéné
rendszeres fogorvosi ellenőrzés
professzionális fogtisztítás évente többször
hatékony szubgingivális eltávolítás

Mind a parodontitis, mind a cukorbetegség sikeres kezelése mindig nagyon jó betegellátást igényel!

Szív- és érrendszeri betegségek és parodontális betegségek

A szív- és érrendszeri betegségek világszerte a leggyakoribb krónikus betegségek. Ők az első számú gyilkosok a fejlett országokban, az összes halálozás 50% -át teszik ki. Nagy része az érelmeszesedéssel összefüggő betegségekre és szövődményeikre (szívrohamok, stroke) vezethető vissza.

Elméletileg a periodontális betegségek mind közvetlen, mind közvetett módon befolyásolhatják az érelmeszesedés kialakulását és progresszióját

Az érelmeszesedést alapvetően az érfal gyulladásos reakciói határozzák meg. Úgy gondolják, hogy a parodontitis elsősorban a szisztémás gyulladásos folyamatok elindítását vagy intenzívebbé válását segíti elő (gyulladáshipotézis). Egy másik közvetlen hatás az artériás falak szájbaktériumok általi fertőzése tűnik. A periodontitisben szenvedő betegeknél megfigyelt fokozott vérlemezke-aktivációról szintén szó esik.

A közvetett mechanizmusok közé tartozik a számos közös kockázati tényező, például a dohányzás, a cukorbetegség, az elhízás és a magas vérnyomás.

Nagy tanulmányok hiányában, amelyek azt mutatják, hogy a parodontoterápia csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, nem lehet meggyőzően megválaszolni, hogy a parodontitist kockázati tényezőként vagy kockázati mutatóként kell-e tekinteni.

A parodontitis önmagában nem kiváltó oka a cario-vascularis betegségeknek. Ennek ellenére a mérsékelt, súlyos vagy terápiában rezisztens parodontitisben szenvedő betegeket tájékoztatni kell a szív- és érrendszeri betegségek potenciálisan megnövekedett kockázatáról, és fel kell hívni háziorvosukat az arteriosclerotikus változások tisztázása érdekében. Ezzel szemben, ha nyilvánvaló arterioscleroticus érrendszeri változások vannak, a háziorvosnak a fogorvoshoz kell irányítania a beteget annak érdekében, hogy kizárja a parodontitist mint további kockázati tényezőt, vagy ha szükséges, kezelje.

Parodontitis és koraszülöttség

A koraszülött születési arány regionális szinten változik, az etnikai csoportok között az összes születés 5-15% -a nagy különbségeket mutat. Sok iparosodott országban 5–9% közötti értékeket adnak meg. Bár a perinatális orvoslás jelentős előrelépése jelentősen megnövelte a túlsúlyos koraszülöttek túlélési esélyeit, előfordulásuk növekvőnek tűnik. A koraszülöttek arányának csökkentésére irányuló erőfeszítések szintén sok helyen kudarcot vallottak.

Ezért az alacsony születési súly és a koraszülés okainak és kockázatainak meghatározása számos tanulmány tárgyát képezi.

Úgy tűnik, hogy a szisztémás és helyi fertőzések fontos szerepet játszanak a koraszülésben, mivel a gyulladás-mediátorok jelentősen befolyásolják a születési folyamat megindítását.

Ebben az összefüggésben megvitatják az orális baktériumok azon lehetőségét, hogy a születési traktus felső részén fertőzést okozhassanak, és ezáltal növeljék a koraszülés kockázatát.
A számos tanulmány jelenlegi adatai szerint nem sikerült egyértelmű kapcsolatot megállapítani a parodontitis és a koraszülés és/vagy az alacsony születési súly között. A jelenlegi vizsgálatok azt is mutatják, hogy a koraszülések kockázatát parodontális terápia nem tudta csökkenteni.

Mivel azonban a hormonális változások miatt a terhesség alatt általában fokozott az érzékenység a parodontális gyulladásra, és emellett a terhesség lefolyása és a parodontális betegség közötti összefüggés nem zárható ki a jelenlegi adatállapot alapján, legalábbis a szubpopulációk esetében, vagy más kockázati tényezőkkel kombinálva, a szűrés (PSI), profilaktikus (PZR) és terápiás intézkedések (nem műtéti, mechanikus PA terápia) feltétlenül szükségesek és indokoltak.