BFH, 2008. április 17. - V R 39/05

Eljárás:

FG Düsseldorf - 2005. április 27. - AZ: 5 K 5111/02 U

csoportos szemináriumok

Jogi alap:

Referenciák:

BFH/NV 2008, 1712-1714 (teljes szöveg a hivatalos LS-szel)

HFR 2008, 1163-1165 (teljes szöveg piros színnel. LS)

StX 2008, 711-712

Jurion-Abstract 2008, 222462 (összefoglaló)

Szerkesztési vezérelv:

Ha egy szeminárium megvalósításának részeként brosúrákat adnak ki, amelyek csak kiegészítő és mélyreható funkciót töltenek be, a kézbesítés kiegészítő szolgáltatás a szemináriumok megvalósításához, amelyekre az általános adókulcs vonatkozik, mivel a működő héarendszer érdekében egy gazdaságilag egységes szolgáltatást nem osztanak fel mesterségesen. lehet.

Egységes szolgáltatás létezik, ha egy vagy több rész a fő szolgáltatás, míg egy vagy több rész olyan kiegészítő szolgáltatás, amely megosztja a fő szolgáltatás adó sorsát. A szolgáltatás akkor tekintendő a fő szolgáltatás kiegészítő szolgáltatásának, ha nem teljesíti saját célját a szolgáltatás igénybe vevője számára, hanem azt jelenti, hogy a szolgáltató fő szolgáltatását optimális körülmények között használja.

okokból

ÉN.

A felperes és a fellebbező (felperes) egy. amelynek vállalati célja többek között a súlycsökkentő tanfolyamok megvalósítása volt a túlsúlyos emberek számára és egy speciális táplálkozási módszer oktatása. Erre a célra a felperes táplálkozási programot adott el, amelynek segítségével az ügyfeleknek képesnek kell lenniük a súlyuk csökkentésére és a kívánt célsúly fenntartására. A táplálkozási programot mind tanulási programként postán, mind az úgynevezett csoportos szemináriumok keretében terjesztették.

Amikor egy ügyfél megrendelte a távoli programot, különféle prospektusokat kapott, amelyek ismertették a táplálkozási programot és recepteket javasoltak annak érdekében, hogy otthon tudja végrehajtani a programot. Ehhez a felperes a vita évében egyszeri vételárat követelt.

Lehetőség volt részt venni csoportos szemináriumokon is. A szemináriumok körülbelül 45 percig tartottak; Ez idő alatt mérlegelték a résztvevőket, és megvitattak egy konkrét témát. Az ügyfelek egyszeri belépődíjat fizettek (a 2000-es vita évében: DM), valamint díjat minden heti szemináriumért, amelyen részt vettek (a 2000-es vita évében: DM). Ezt a díjat azonnal beszedték. A felperes sem külön áfa-azonosítóval ellátott számlát, sem pedig a kis összegű számlát nem állított ki A forgalmi adó végrehajtásáról szóló 1999. évi rendelet 33. §-a.

A szemináriumokon a résztvevők ugyanazokat a brosúrákat kapták, amelyeket a felperes postán terjesztett. Minden találkozón a szeminárium résztvevője megkapta a brosúrát, amely megfelelt az általa látogatott szemináriumok számának.

A felperes egységesen számolt el a szeminárium résztvevőivel, vagyis nem osztotta fel a díjat egyrészt a szeminárium, másrészt a brosúrák részvényeire. Ha a szeminárium résztvevői úgy döntenek, hogy a csoportos szemináriumok során nem adják ki a prospektusokat, akkor nem kapnak árcsökkentést.

Ellentétben korábbi forgalmi adóbevallásaival, amelyekben a felperes a csoportos szemináriumok kapcsán egységesen alkalmazta az általános adókulcsot az értékesítésekre, a felperes hozzáadta a csoportos szemináriumok szokásos díjának egy részét a 2000. évi adóbevallás prospektusainak kézbesítéséért, és e tekintetben csökkentést jelentett be. adóköteles ügyletek.

A felperesnél végzett külső ellenőrzés alkalmával az alperes és az alperes (az adóhivatal - azFA -) úgy vélték, hogy a brosúrák átadása a csoportos szemináriumokhoz kapcsolódó egységes szolgáltatás része volt; ezért az általános adókulcsot a teljes javadalmazásra alkalmazni kell. Az FA egy megfelelő értesítéssel folytatta. Forgalmi adó. DM fix. - értesítéssel. az FA feloldotta az ellenőrzési fenntartást.

Az FA nem értett egyet a felperes előzetes eljárás nélküli indításával (ugrási kereset), és az ugrási keresetet kifogásként kezelte, amelyet az FA elutasított.

A későbbi pert a Finanzgericht (FG) elutasította azzal az indokkal, hogy a brosúrák átadása csupán függő szolgáltatás volt a fő szolgálat számára, amely szemináriumok szervezéséből állt. A brosúrák átadásának nincs saját célja az ügyfél számára, csupán a szemináriumokon átadott ismeretek kiegészítésére és elmélyítésére szolgál. Ez az eredmény tehát megosztja a fő eredmény sorsát; Ezért a teljes javadalmazásra az általános adókulcsot kell alkalmazni.

A fellebbezéssel a felperes a formai és az anyagi jog megsértésére hivatkozik.

A felperes azon a véleményen van, hogy az egységes szolgáltatás létezésének kérdése felülvizsgálható jogi kérdés, és nem az FG-re háruló tények értékelése. Mindenesetre az FG értékelése nem állhatott ki, mert ellentmondott önmagának.

Úgy véli továbbá, hogy az egységes szolgáltatás elfogadása kivételes esetekre korlátozódik. Ezenkívül a jelen ügy a szállítások és egyéb szolgáltatások egyetlen szolgáltatássá történő összevonásáról szól, és nem több szolgáltatás kombinációjáról. A kézbesítés és a szolgáltatás megkülönböztetése azt jelenti, hogy általában és a jelen esetben a szállítások és szolgáltatások összevonása sem vezet egységes szolgáltatáshoz.

Az FG tévesen feltételezi, hogy a brosúráknak nincs saját célja. A szemináriumok és a brosúrák nem voltak eléggé "összekapcsolva".

Ezenkívül az FG nem találta a kiegészítő szolgáltatás elfogadásának kritériumait az oktatás és a képzés terén, amelyek meghatározóak voltak a Szövetségi Pénzügyi Bíróság (BFH) 1985. december 12-i VR 15/80 ítéletét követően (BFHE 146, 181, BStBl II 1986, 499). Tananyag az osztályban.

A felperes kérte,

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és helyezze hatályon kívül a forgalmi adót a 2000. évre a közlemények és a fellebbezési határozat megsemmisítésével. A DM beállításához.

Az FA kérte,

hogy elutasítsa a fellebbezést.

II.

A felperes fellebbezése megalapozatlan; ezért el kell utasítani (a Pénzügyi Bírósági Törvénykönyv 126. cikkének (2) bekezdése - FGO).

1.

Az 1999. évi héatörvény (UStG 1999) 12. § (2) bekezdésének 1. §-a alapján az adó 7% -ra csökken az 1999. évi UStG mellékletében felsorolt ​​cikkek szállításakor. A melléklet 49. sz. A. Levele a "vámtarifa (jelenleg Kombinált Nómenklatúra) 49.01., 97.05. És 97.06. Tételéből" könyveket, prospektusokat és hasonló nyomtatványokat is tartalmaz, laza lapokban és lapokban ".

2.

Vita esetén ezek a feltételek nem teljesülnek. A csökkentett adókulcs alkalmazása kézbesítést igényel. A felperes nem kézbesítette a csoportos szemináriumokon kiosztott prospektusokat. Az FG értékelése, miszerint a prospektusok átadása a felperes szemináriumi szolgáltatásának függő kiegészítő szolgáltatása, és ezért a felülvizsgálati törvény szerint nem kifogásolható az általános adókulcs (UStG 1999 12. § (1) bekezdés), amelyet a csoportos szemináriumok kapcsán nyújtanak.

Az UStG 1999 3. szakaszának (1) bekezdése szerint a vállalkozó általi szállítás olyan szolgáltatás, amelynek révén ő vagy a nevében megbízott harmadik fél lehetővé teszi a vevőnek vagy a nevében eljáró harmadik félnek, hogy a saját nevében árut árusítson (rendelkezési jog biztosítása). Az UStG 1999 3. szakasz 9. bekezdésének 1. szakasza szerint az egyéb szolgáltatások olyan szolgáltatások, amelyek nem szállítások.

Ez megfelel a vita évében alkalmazandó tagállami forgalmi adókra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1977. május 17-i hatodik tanácsi irányelv 5. cikkének (1) bekezdésének és 6. cikkének (1) bekezdésének . Eszerint egy tárgy átadásának a fizikai tárgyak tulajdonoshoz hasonló rendelkezési képességének átadását kell tekinteni (a 77/388/EGK irányelv 5. cikkének (1) bekezdése). Szolgáltatás minden olyan szolgáltatás, amely nem cikk kiszállítása (a 77/388/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése).

Az Európai Közösségek Bíróságának (EB) ítélkezési gyakorlata szerint, amelyhez a BFH csatlakozott, a következő elvek alkalmazandók azokra a kérdésekre, amelyek mellett több kapcsolódó szolgáltatást egy teljes szolgáltatásként kell kezelni (lásd az EB 1999. február 25-i ítéleteit) C-349/96, Card Protection Plan, 1999. ECR, I-973, USt-Rundschau 1999, 254 29. és 30. bekezdés; 2005. október 27-i C-41/04. Sz. Ügy, Levob, ECR 2005., I -9433, BFH/NV 2006. évi kiegészítés, 38. 19. és 22. pont; 2007. június 21-i C-453/05, Ludwig, Deutsches Steuerrecht - STR - 2007, 1160, BFH/NV 2007. évi kiegészítés, 398. cikk, 17. bekezdés, 18; BFH 2006. július 13-i ítélete VR 24/02, BFHE 213, 430, BStBl II 2006, 935, II.2.c aa) alatt:

Rendszerint minden egyes forgalmat külön, független szolgáltatásnak kell tekinteni; A működő héarendszer érdekében azonban egy gazdaságilag egységes szolgáltatást nem szabad mesterségesen szétválasztani. Ezért meg kell határozni a szóban forgó ügylet jellegét annak megállapítása érdekében, hogy az adózó az átlagfogyasztót figyelembe véve több független vagy egyetlen szolgáltatást nyújt-e a fogyasztónak.

Eszerint egységes szolgáltatás különösen akkor létezik, ha egy vagy több rész a fő szolgáltatás, míg egy vagy több rész olyan kiegészítő szolgáltatás, amely megosztja a fő szolgáltatás adó sorsát. A szolgáltatás akkor tekintendő a fő szolgáltatás kiegészítő szolgáltatásának, ha nem teljesíti saját célját a szolgáltatás igénybe vevője számára, hanem azt jelenti, hogy a szolgáltató fő szolgáltatását optimális körülmények között használja.

Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az adózó két vagy több intézkedést hajt végre a fogyasztó érdekében, vagy olyan elemeket szállít, amelyek annyira szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy objektíve egyetlen, elválaszthatatlan gazdasági szolgáltatást képeznek, amelynek felosztása irreális lenne (pl. Az EB Levob-ügyben hozott ítélete, Coll. 2005, I-9433, BFH/NV 2006. évi kiegészítés, 38. bekezdés, 22. bekezdés).

Ezek az elvek a szállítások és az egyéb szolgáltatások kapcsolatára is vonatkoznak (lásd a BFH 2002. július 4-i ítéletét, V R 41/01, BFH/NV 2002, 1622, II.b. alatt).

Az ezen ítélkezési gyakorlat által megkövetelt átfogó értékelés arról, hogy az átlagfogyasztó egységes szolgáltatást lát-e (vö. Az EB Levob-ügyben hozott ítélete, Coll. 2005, I-9433, BFH/NV 2006. évi kiegészítés, 38. bekezdés, 19. bekezdés, további hivatkozásokkal), ellentétes a felperes véleménye - lényegében az FG tényleges értékelésének eredménye, amely alapvetően a BFH-t köti az FGO 118. § (2) bekezdésének megfelelően (pl. a BFH 2007. szeptember 6-i ítéletei VR 14/06, BFH/NV 2008, 624, II.2. és 3. alatt; 2007. december 6-tól VR 66/05, BFH/NV 2008, 716, II.3 alatt; 2008. január 24-től VR 12/05, BFH/NV 2008, 909, a II.2.b) alatt.

3.

Ennek alapján a felülvizsgálati törvény alapján nem lehet kifogásolni az FG azon értékelését, miszerint a brosúráknak csak kiegészítő és mélyreható funkciója volt, és hogy a brosúrák rendelkezésre bocsátása kiegészítő szolgáltatás volt a szemináriumok megvalósításához.

Az FG az EB és a BFH elhatárolási elveiből indult ki (lásd a II. 2.b és c pontokat), és arra a következtetésre jutott, hogy egységes szolgáltatás létezik, mivel a brosúrák átadásának nincs önálló súlya az áfa-törvény alapján, hanem inkább az átlagos fogyasztó szempontjából - mint az áfa-törvény szerinti kiegészítő szolgáltatás - a szemináriumi szolgáltatás része.

Az FG egyebek mellett kijelentette, hogy a csoportos szemináriumokon részt vevő ügyfél nem akarja a brosúrák segítségével önmagára tanulni. Számára az előtérben a szeminárium vezetőjével vagy a többi résztvevővel való kommunikáció és a csoport "mentális támogatása" áll. Ezenkívül a felperes ügyvezető igazgatójának nyilatkozatai szerint a sikeres fogyáshoz szükséges döntő információkat nemcsak a brosúrák, hanem az értekezletek keretében is eljuttatták, és gyakran sikeresen eltávolították az ügyfelektől anélkül, hogy bármikor megnézték volna a brosúrákat.

Még ha nem is fogad el brosúrát, az ügyfélnek fizetendő díj nem csökken; A felperes szerint erre csak adminisztratív okokból kerül sor. De az ügyfél ezt nem tudja.

A brosúrák és az egyes szemináriumi foglalkozások tartalma nem volt pontosan összehangolva, hanem egységes koncepción alapult. A felperes ügyvezetője a tárgyaláson kijelentette, hogy a táplálkozási program alapjául szolgáló táplálkozási elveket a szemináriumok során is közvetítették. Például a szeminárium vezetője elmagyarázza a különböző ételek működését. Ide tartozik például az a tudás, hogy a zöldségeket korlátlan mennyiségben lehet enni.

A brosúrák általában két részből állnak. Az első receptjavaslatokat tartalmaz, és végső soron javaslatokat kínál arra vonatkozóan, hogyan lehet az ételek hatásaira vonatkozó ismereteket alkalmazni - amelyeket többek között a szemináriumokon keresztül szereztek be - az egyes ételek elkészítésében. Ebben a tekintetben a brosúrák kiegészítették volna a szemináriumokat. A brosúrák második részében olyan általános témákat mutattak be, amelyek a testsúly csökkentését szolgálták, például a helyes étrendet, a mentális edzést és a vitaminok hatásának magyarázatát. Ezen szempontok némelyikét a szemináriumokon is megvitatták, ezért mélyebb természetűek voltak. Mindazonáltal, amennyiben a brosúrák nem tartalmaztak a szemináriumokon tárgyalt témákat, ezek a szempontok illeszkedtek a pályázó koncepciójába, és összefüggésben voltak vele. Ebben a tekintetben a brosúrák kiegészítő funkcióval rendelkeznek.

Ráadásul ezt az eredményt nem lehet ellensúlyozni azzal, hogy a brosúrák - a szemináriumok helyett - önállóan, levelező kurzusként is beszerezhetők voltak. Mivel ez nem "automatikusan" azt jelenti, hogy a brosúrák csoportos szemináriumok keretében történő átadásának az áfa-törvény szerinti önálló szolgáltatás jellege is van. Ezt mutatja a szauna üzemeltetéséből származó szolgáltatásokkal való összehasonlítás: Ezeket önállóan, egyedi szolgáltatásként végzik. Ha viszont egy fitneszstúdió üzemeltetője megállapodott az ügyfelekkel, hogy a szauna használatán kívül más létesítményeket is igénybe vesznek, ez általában saját szolgáltatás. Hasonló vita esetén is.

Ez a tényleges értékelés az FG-t terheli, mint tényt. Amennyiben az eljárási törvények szerint problémamentesen jött létre, és nem sérti a gondolati törvényeket vagy az általános empirikus elveket, ezért kötelező a BFH-ra mint fellebbviteli bíróságra (lásd az FGO 118. § (2) bekezdését), még akkor is, ha az elvégzett értékelés nem kötelező, de csak lehetséges (BFH) - 2007. március 6-i ítéletek IX R 38/05, BFH/NV 2007, 1281., a II.2.c pont alatt; 2001. december 4-i ítéletek, IX R 70/98, BFH/NV 2002, 635, a II.2., további hivatkozásokkal; Gräber/Ruban, Finanzgerichtsordnung, 6. kiadás, 118. §, Rz 41;, további hivatkozásokkal). Így van ez itt.

Az FG értékelése - a felperes álláspontjával ellentétben - nem mond ellent önmagának. Mivel az FG kizárólag arra a tényre támaszkodott, hogy a prospektusok átadása a szemináriumi szolgáltatás kiegészítő szolgáltatása volt. Az FG azonban nem fogadott el saját szolgáltatást - ahogy a felperes gondolja. Csak a fitneszstúdióban található szauna üzemeltetéséből származó szolgáltatásokkal való összehasonlítás kapcsán állapította meg az FG, hogy ezek a szolgáltatások általában saját típusú szolgáltatásokká olvadnak össze. Az FG azonban csak "hasonlónak" tekintette a vitát.

A felperes álláspontjával ellentétben az FG - amint kifejtették - a "szemináriumok és brosúrák összekapcsolásával" foglalkozott. Úgy véli, hogy vita esetén ez az összekapcsolás nem elég szoros ahhoz, hogy egy kiegészítő szolgáltatást elfogadhasson, a felperes az FG értékelését a sajátjával helyettesíti. A felülvizsgálati törvény szempontjából azonban csak az a fontos, hogy az FG értékelése lehetséges volt-e.

Hogy ez történt, a felperes korábbi évek forgalmi adóbevallásai is megerősítik. Ebben ő maga egységesen alkalmazta az általános adókulcsot a csoportos szemináriumok kapcsán végrehajtott értékesítésekre, és nem különítette el a szemináriumok során kiadott brosúrák szállítását ettől.

A felperes által állított ténymegállapítási kötelezettség (FGO 76. §) megsértése nem áll fenn.

A felperes úgy véli, hogy az FG-nek empirikus tanulmány révén bizonyítékokat kellett volna gyűjtenie a szolgáltatásainak átlagos fogyasztó általi értékeléséről. Eltekintve attól, hogy a felperes az FG előtti szóbeli meghallgatáson nem panaszkodott erre, és így lemondott a panaszról (vö. Az állandó ítélkezési gyakorlat, pl. A BFH 2006. augusztus 28-i határozata VB 60/05, BFH/NV 2006, 2311), az átlagfogyasztó szempontjából nem szükséges bizonyítékokat gyűjteni. Mert ahogy maga a felperes kifejti, ez csak "fogalmi perspektíva".

Továbbá, a felperes álláspontjával ellentétben, az FG-nek nem kellett meghatároznia a BFH BFHE 146., 181., BStBl II 1986, 499. sz. Mivel azon a tényen kívül, hogy ez a döntés a kiegészítő szolgáltatás korábban használt meghatározásán alapul (lásd az indokok II.2. Szakaszát), a BFHE 146., 181., BStBl II 1986, 499. sz. Ítélet egy másik kérdést érintett, nevezetesen a tanítás nyújtását. - és tananyag külön megbeszélt díj ellenében.

Ezenkívül nem sérti a meghallgatáshoz való jogot (az Alaptörvény 103. cikkének (1) bekezdése, az FGO 96. cikke) abban a tényben, hogy az FG nem vette fel teljes mértékben a felperes által a határozat indokolásában beadványaiban szereplő érveket. A felperes azon a véleményen van, hogy az FG, ellentétben az FGO 96. § szerinti kötelezettségével, nem vette figyelembe a 2004. szeptember 8-i és 2004. október 12-i írásbeli nyilatkozatait, amennyiben ő (a felperes) ott közölte, hogy a szeminárium vezetője " külön "dokumentumokat a csoportos szemináriumok előkészítéséhez, és vannak olyan résztvevők is, akik csak egyszer vettek részt egy szemináriumon. A meghallgatáshoz való jog nem követeli meg a bíróságtól, hogy kifejezetten foglalkozzon az érintett felek minden beadványával a határozat indokolásában (következetes ítélkezési gyakorlat, lásd pl. A BFH 2000. december 8-i határozata IB 103/00, BFH/NV 2001, 631).

Megjegyzés: A dokumentumot szerkesztették, és ebben a formában különleges szerzői jogi védelem alatt áll. A felhasználói megállapodás szerződéses feltételein túl történő felhasználás - különösen a szerződéses feltételek határain kívül eső kereskedelmi feldolgozás - nem megengedett.

E-mailt fog kapni a megerősítésről.