Teljes vérkép: fehérvérsejtek nagyító alatt

A teljes vérkép egy "kis vérkép" és egy "differenciál vérkép", a fehérvérsejtek különböző típusait részletesen megvizsgálva

A teljes vérképben a fehérvérsejtek alcsoportokra vannak osztva

Dióhéjban:

Ha a vérkép teljes, a kis vérkép kiegészül a fehérvérsejtek alapos vizsgálatával. A fehérvérsejteknek öt típusa van: neutrofilek, eozinofilek és bazofilek, monociták és limfociták. A szám és az eloszlás alapján az orvos értékes információkat kap a lehetséges betegségekről.

Miért történik a teljes vérkép?

Az orvos kis vérkép alapján megállapíthatja, hogy vannak-e valamilyen betegség jelei, például fertőzés, vérszegénység, gyulladás vagy vérrák. Ha a kicsi vérkép rendellenes, gyakran nagy vérképet végeznek, hogy az orvos részletesebb benyomást kaphasson.

Ezután a vörösvértestek (eritrociták) és a vérlemezkék (trombociták) mellett az egyes fehérvérsejtek (leukociták) típusait is megvizsgálják (differenciálják). A fehérvérsejt-családba monociták, limfociták és granulociták tartoznak. A granulociták mikroszkóp alatt felismerhetők azáltal, hogy apró szemcséket (szemcséket) tartalmaznak.

A laboratóriumi orvos különböző színezékekkel festheti a granulocitákat, így három különböző típus kerül napvilágra: A neutrofil granulociták - ezek többségük - kevés színt kapnak, így "semlegesek" és átlátszók maradnak; a bazofilek kékre, az eozinofilok pedig pirosra váltanak.

Éleslátó eloszlási minta

A granulociták eloszlása alapján az orvos további információkat kap a betegség típusáról. Például az eozinofil granulociták különösen megnőnek, ha allergia vagy mögöttes reumás betegség van, vagy ha a beteg parazitákkal, például bélférgekkel fertőzött.

Az orvos azt is láthatja, hogy a mikroszkóp alatt látott vérsejtek mennyire érettek. Ha kórosan magas az éretlen vérsejtek száma, ez azt jelenti, hogy a csontvelő többet termel belőlük, és hamarabb adja őket a vérbe. Ezután az orvos sok fiatal sejtet lát mikroszkóp alatt - ez előfordulhat például fertőzés vagy vérrák esetén. Ha különösen sok fiatal sejt látható, az orvos "bal váltásról" beszél.

A leukociták (fehérvérsejtek, felnőttek) differenciális vérképe:

Neutrofil granulociták: Itt különbséget teszünk a magérett szegmens és a rúdmag fiatal neutrofil granulociták között. A vér neutrofiljeinek többsége általában szegmentált mag - normál mikrohullagonként 1700–7200 (µl) normális.

Az összes fehérvérsejt (leukocita) 41-75 százaléka szegmentált, neutrofil granulocita.

A rúd alakúak többnyire úgynevezett bal váltásban fordulnak elő. A rúd alakú sejtek normál értéke 150–400 mikroliter vérenként, ami az összes leukocita 3–5 százaléka.

Eozinofilek: 30-410 eozinofil/mikroliter vér normális. Az összes leukocita legfeljebb 7 százaléka eozinofil granulocita.

Basofil granulociták: A normál érték 10-70 bazofil granulocita/mikroliter vér. Ez azt jelenti: a leukociták legfeljebb 1 százaléka bazofil granulocita.

Limfociták: Körülbelül 1000–2900 limfocita normális mikroliterenként, ami azt jelenti, hogy az összes fehérvérsejt körülbelül 17–47 százaléka limfocita.

Monociták: Az egészséges felnőttek vérében mikroliterenként körülbelül 200–800 monocita található, ami a fehérvérsejtek teljes számának 4–13 százalékának felel meg.

Mikor emelkedik a fehérvérsejtszám?

Fertőzésekkel és gyulladásokkal a leukocita értékek emelkednek. Ezt hívják az orvosok leukocitózisnak. Ez a lefolyás baktériumfertőzés esetén jellemző: az elején megnő a neutrofilek száma, majd több a monocita a vérben, a betegség végén pedig egyre több limfocita és eozinofil granulocita. Az orvosok az "eozinofil hajnalról" beszélnek, amikor például a tüdőgyulladás gyógyul.

Neutrofil granulociták (neutrofilia): Akut fertőzést, például vakbélgyulladást (vakbélgyulladás) is mutat a leukociták - néha hatalmas - növekedése. Ugyanez vonatkozik más gyulladásokra is, például mandulagyulladásra, krónikus bélgyulladásra és reumatikus betegségekre. Néhány hormonális rendellenesség emeli a fehérvérsejtszám növekedését is, például túlműködő mellékpajzsmirigy és Cushing-szindróma (felesleges kortizolszint). Végül különféle gyógyszerek, például a kortizon növelhetik a fehérvérsejtek számát. Mindezekben az esetekben elsősorban a neutrofilek koncentrációja nő.

Eozinofil granulociták (eozinofília): Az eozinofil granulociták gyakrabban fordulnak elő a vérben allergia és parazitafertőzés esetén, például bélférgek esetén. A leukémia (vérrák) és a nyirokcsomó rák (Hodgkin-kór) az eozinofil granulociták fokozott koncentrációján keresztül is megjelenhet.

Basofil granulociták (basophilia): A bazofil granulociták növekedése többek között vérrákra utalhat, például krónikus mieloid leukémia (CML).

Limfociták (limfocitózis): A vírusfertőzések gyakran a limfociták emelkedését okozzák, például az Epstein-Barr vírus (EBV), a citomegalovírus (CMV) vagy a hepatitis vírusok fertőzése. A limfocitaszám különböző vérrákokban is megnő. A limfociták koncentrációjának növekedését limfocitózisnak nevezzük.

Monociták (monocitózis): A monociták növekedése speciális fertőzések esetén fordul elő, például bakteriális endocarditis (a szív belső bélésének gyulladása), malária vagy tuberkulózis esetén.

Mikor van túl alacsony a fehérvérsejtszám?

Leukociták (leukocytopenia, neutropenia, agranulocytosis): Mivel a leukociták többsége neutrofil granulocita, az alacsony leukocita koncentrációt neutropéniának is nevezik. Vírusfertőzések - például hepatitis vírusok, Epstein-Barr vírus, kanyaró vírus, rubeola vírus és influenza vírus (az influenza az "igazi influenza") - a leukociták számának csökkenéséhez vezetnek. Különböző gyógyszerek is okozhatják a vérben a leukociták (neutrofilek) számának csökkenését - beleértve az antibiotikumokat, fájdalomcsillapítókat, vérnyomáscsökkentőket, például béta-blokkolókat, pajzsmirigy-blokkolókat, nyugtatókat vagy kemoterápiás gyógyszereket (citosztatikumok). Különböző rákos megbetegedések, például akut leukémia, szintén neutropeniát okozhatnak.

Eozinofil granulociták (eozinocitopénia): Akut bakteriális fertőzések, Cushing-szindróma vagy stressz esetén az eozinofil granulocita-szám csökken.

Limfociták (lymphocytopenia): Csökkent limfocitaszám fordul elő Cushing-szindrómában (felesleges kortizolszint), valamint Hodgkin-kórban (nyirokcsomó rák) vagy urémiában (karbamid a vérben, vesekárosodással).

Monociták: Mivel a monociták száma általában nagyon alacsony, a további csökkenést nehéz lehet kimutatni.