Nyálkövek, szialolithiasis

Tartalmunk megalapozott tudományos forrásokon alapul, amelyek tükrözik a jelenleg elismert orvosi ismereteket. Szorosan együttműködünk orvosi szakértőkkel.

A nyálkövek kialakulásakor a szakemberek szialolithiasisnak hívják. Az érintett nyálmirigy fájdalmasan megduzzadhat, sőt gyulladhat. Mi segít a tünetek ellen, és hogyan távolíthatja el a nyálkövet?

Tartalomjegyzék

A nyálkő (szialolit) szilárd szerkezet, amely főleg kalcium-foszfátból és kalcium-karbonátból áll. A nyálkő néhány millimétertől két centiméterig terjed. Kerekek vagy oválisak, simaak vagy rögösek, szürke vagy sárga színűek.

Számos kis egyéni nyálmirigy mellett az embereknek három nagy nyálmirigyük van, amelyek mindegyike párban van: a fültőmirigy, a mandibuláris nyálmirigy és a nyelv alatti nyálmirigy. Alapvetően a nyálkövek bármely nyálmirigyben vagy annak csatornáiban előfordulhatnak. De valójában ez történik

leggyakrabban (kb. 80%) a mandibularis nyálmirigyben,
részben (kb. 20%) a fültőmirigyben és
nagyon ritkán a nyelv alatti nyálmirigyben vagy egy kis nyálmirigyben.

A nyálkövek az összes nyálmirigy-betegség felét teszik ki. Németországban évente 5000 embernél alakul ki sialolithiasis. Legtöbbjük 20-50 év közötti. Ritka esetekben azonban a gyerekeknél nyálkő alakulhat ki.

Nyálkövek, sialolithiasis: okok

A nyálkő pontos okait még nem sikerült tisztázni. A sialolithiasis gyakran akkor fordul elő, ha a nyál szekréciója zavart okoz. Mivel ez megváltoztatja a nyál összetételét és mennyiségét: A nyál vastagabbá válik, és bizonyos anyagok kiválasztódnak belőle.

Kezdetben apró szemcsék (mikrokalcifikációk) keletkezhetnek, amelyek fokozzák a nyál felhalmozódását, így a szerves nyál tartalma felhalmozódik. Ezek a nyáldugók meszesedhetnek. Végül nyálkövek alakulnak ki, amelyek részben vagy teljesen elzárják a nyálmirigyek csatornáit.

Ennek megfelelően a nyálkövek szerves összetevőkből (például szénhidrátok, aminosavak) és szervetlen komponensekből (például kalcium-foszfát, magnézium, kalcium-karbonát és ammónium-ionok) állnak.

Leggyakrabban (kb. 80%) a sialolithiasis az alsó állkapocs nyálmirigyét érinti. Mivel ennek hosszú és széles csatornája van, amelyben a nyál könnyebben felhalmozódik, így a nyálkövek könnyebben fejlődhetnek.

Kockázati tényezők

A nyálkő néha baktériumok részvételével kialakulhat. Ezenkívül a következő tényezők elősegíthetik a szialolithiasis kialakulását:

Metabolikus betegségek, amelyek megváltoztatják a nyál összetételét
beszűkült nyálmirigy-csatornák (ezáltal a nyálmirigy gyakran egyszerre gyullad meg), például
- Alapvető betegségek (például cisztás fibrózis)
- egy gyermekkori mumpsz
- egy sérülés
csökkent nyáltermelés, például
- bizonyos gyógyszerek (antikolinerg szerek), amelyek csökkentik a nyáltermelést (pl. COPD vagy vizeletinkontinencia esetén)
- súlyos folyadékvesztés (dehidráció)

Egyébként: A nyálkövek nem jelentenek más kőalakzatok (például epekövek vagy vesekövek) fokozott kockázatát.

Nyálkövek, szialolithiasis: tünetek

A nyálkövek tipikus tünetei a következők:

Fájdalom
duzzanat
Feszültség érzése

A nyálkő okozta tünetek általában evés közben vagy után jelentkeznek a legkifejezettebben. Ennek oka, hogy a nyálmirigy rágáskor több nyálat termel, de nem tud elfolyni.

A fájdalom ekkor olyan súlyos lehet, hogy az ember nyálkő kólikáról beszél. Van, akinek nyálmirigye is annyira meg van duzzadva a nyálkövektől, hogy a duzzanat külsőleg látható.

Általában a duzzanat átmeneti és órákon vagy napokon belül eltűnik. Ha azonban a szialolithiasis továbbra is fennáll, a nyálmirigy hosszabb ideig duzzadt maradhat. Néha a nyálkő csak duzzanatot okoz fájdalom nélkül.

Amikor a nyálkövek keskenyek vagy elzárják a nyálmirigy csatornáját, a mirigy ismételten gyulladhat. Az ilyen nyálmirigy-gyulladás gyakori tünete a fájdalom és a duzzanat az érintett nyálmirigy területén.

Nyálkövek, szialolithiasis: diagnózis

Ha nyálkövek gyanúja merül fel, a diagnózis első lépése a nyálmirigyek és azok csatornáinak vizsgálata és tapintása. Az orvos masszírozhatja a gyanús nyálmirigyet is, hogy felmérje a szekréciót.

Ha nyálkő nem található, kövesse a további lépéseket a gyanús diagnózis feloszlatása vagy megerősítése érdekében. Általában ultrahangvizsgálatot alkalmaznak: Ezzel általában kimutatható a nyálmirigy köve, és felmérhető a nyálmirigyek szövete is.

Néha ez a módszer nem elegendő a nyálkövek megbízható azonosításához vagy kizárásához. A fültőmirigy mély része nehezen látható az ultrahangban. A fültőmirigyben fekvő kő vagy egyéb ottani változások észrevétlenek maradhatnak.

Ezért, ha nyálkövek gyanúja merül fel, néha szükség van mágneses rezonancia képalkotásra (MRI) vagy számítógépes tomográfiára (CT) - mindenekelőtt annak kizárására, hogy a daganat áll a tünetek mögött.

Az egyik módszer, amellyel a nyálkövek egyszerre diagnosztizálhatók és kezelhetők, a szialendoszkópia: Ez a nyálmirigy-csatornák endoszkóppal történő vizsgálata. A tisztán diagnosztikus szialendoszkópia körülbelül 15 percet vesz igénybe.

Nyálkövek, szialolithiasis: kezelés

Távolítsa el maga a nyálkövet

A kis nyálkövek megszabadításához néha elegendő a nyálképződés serkentése. A megnövekedett nyáláramlásról azt mondják, hogy megtisztítja a nyálmirigyeket és eltávolítja a köveket. Mivel az önsegítés nyálstimuláló eszközei:

savanyú cukor
Rágógumi
Citrom
savanyú gyümölcslevek

Megpróbálhatja gyengéden masszírozni az érintett nyálmirigyet és annak csatornáját, ezáltal maga is eltávolítva a nyálkövet. De ha ez túl sok fájdalmat okoz, akkor jobb, ha elkerüli, és orvoshoz fordul.

Orvosi kezelés

A nyálkövek orvosi kezelése a nyál áramlásának növeléséből is állhat: Ehhez az orvos felírhatja Önnek a piokarpin hatóanyagot. Csak akkor, ha Sjogren-szindróma vagy sugárkezelés felelős a szialolithiasisáért.

Általános szabály, hogy az orvosi kezelés azonban a nyálkövek aktív eltávolításából áll. Ezután a gyógyszereket csak kiegészítően használják:

Néha gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapítókra (NSAID) van szükség a tünetek kezeléséhez.
Ha az érintett nyálmirigy baktériumokkal fertőzött, az antibiotikumokkal történő kezelés hasznos lehet.

Az, hogy mely módszer a legjobb a nyálkövek eltávolítására, elsősorban azok helyétől és méretétől függ. A csatornához közeli nyálkövek esetleg masszírozhatók. Ennek megkönnyítése érdekében az orvos előzőleg gondosan kinyújthatja a csatornát.

Alternatív megoldásként az ilyen nyálköveket egy átjáró nyíláson keresztül lehet eltávolítani. Az orvos kis rést tesz a csatorna nyílásába: ez megkönnyíti a kő kiöblítését vagy közvetlen eltávolítását. Az eljárás szinte mindig lehetséges helyi érzéstelenítésben.

A testen kívüli lökéshullám-litotripszia alkalmazható a nyálkövek ellen, amelyek messze a csatornában vagy a mirigyszövetben fekszenek. A kezelés legfeljebb három ülésből áll (mindegyik 45-90 perc hosszú), 4-12 hetes időközönként.

Testen kívüli lökéshullám-litotripsziával a köveket ultrahangos hullámokkal törik össze, amelyek kívülről a nyakra irányulnak. Ezután az egyes részeket a nyál áramlásával mossák ki.

Az egész nyálköveket vagy apró részeket, amelyek felszakadásuk után nem jöttek le önmaguktól, szintén eltávolíthatjuk endoszkóppal. Ezzel a szialendoszkópiával a köveket kiöblítik vagy közvetlenül egy kis kosárral visszanyerik.

A szialendoszkópia műtéti eljárással kombinálható a nyálmirigy nagy köveinek eltávolítására. Az orvos endoszkóppal felkutatja a követ, és kívülről kinyitja a mirigyet, hogy eltávolítsa a követ.

Egy kő eltávolítása után azonban nyálkövek ismét kialakulhatnak, és a kezelés ellenére ismételten kellemetlenségeket okozhatnak. Néhány esetben az utolsó intézkedés az érintett nyálmirigy teljes eltávolítása egy műtőben. A nyál képződését ilyenkor általában nem korlátozzák: a megmaradt nyálmirigyek még mindig elegendő nyálat termelnek.

Nyálkövek, szialolithiasis: tanfolyam és megelőzés

Ha a nyálkövek akadályozzák a nyál kiáramlását, akkor a blokkolt nyálban a baktériumok könnyen szaporodhatnak. Ez gyorsan a nyálmirigyek akut gyulladásához vezethet. Ritka esetekben a tályog szövődményként képződik.

Ha a nyálkövek ismételten a nyálmirigy gyulladását okozzák, a gyulladás krónikus lefolyássá válhat. A probléma kijavításához néha nem elég a problémát okozó nyálkő eltávolítása:

A nyálkő eltávolítása után új nyálkövek keletkezhetnek.
Ha azonban a teljes nyálmirigyet eltávolítják, akkor a prognózis jó.

Ha meg akarja akadályozni a nyálköveket, megpróbálhatja rendszeresen serkenteni a nyálfolyást úgynevezett nyállazítókkal (például rágógumi, savanyú cukorka, savanyú gyümölcslevek): Ez megtisztítja a nyálmirigyeket. Azt is tanácsos, hogy ...

... olyan betegségek kezelése, amelyek a lehető legjobban növelik a nyálkövek kockázatát.
... kétszer oltották a mumpsz ellen, mert a nyálmirigy csatornái szűkülhetnek a mumpsz után, ami elősegíti a nyálkövek kialakulását. (A kétszeres MMR oltás csecsemőknél és kisgyermekeknél ajánlott; serdülőknek és fiatal felnőtteknek, akiknek nincs védőoltás vagy nem egyértelmű az oltás állapota, szükség esetén fel kell zárniuk az oltást).

dagad

Online információ a Pschyrembel oldaláról: www.pschyrembel.de (hozzáférés dátuma: 2020. április 14.)

Online információk a Német Fül-, Orr- és Torokorvosok Szakmai Szövetségétől V. (Szerk.): Www.hno-aerzte-im-netz.de (Hozzáférés dátuma: 2020. április 14.)

Nyálkövek. Online információk a Düsseldorfi Egyetemi Kórháztól: www.uniklinik-duesseldorf.de (hozzáférés ideje: 2020. április 14.)

Sialolithiasis. Online információk a Deximed-től - háziorvosi ismeretek online: deximed.de (2019. február 14-től)

A német fül-orr-gégészeti, fej- és nyaksebészeti társaság társaság iránymutatása e. V.: Obstruktív sialadenitis. AWMF irányelvek nyilvántartása: 017-025 (állapot: 2013.6.4.)

Arnold, W., Ganzer, U.: Ellenőrzőlista fül-, orr- és torokgyógyszer. Thieme, Stuttgart, 2011

Probst, R. és mtsai. (Szerk.): Fül-, orr- és torokgyógyászat. Thieme, Stuttgart, 2008