Gazdaság: XXL a lepel alatt

Az arab nőket túlsúlynak tekintik, mint a szépség ideálját. Még a kislányokat is erőszakkal táplálják

Jidat Mint Ethmane egy nomád családban nőtt fel Mauritániában, Nyugat-Szaharában. Nyolc éves korában az anyja erőszakos táplálkozásba kezdett. Minden reggel a gyermeknek négy liter tejet kellett meginni, és hozzá kellett enni a kuszkuszt. Délben tej és zabkása volt. Még éjfélkor és a kora reggeli órákban felébresztették további etetés céljából. Ha ellenállna, az anyja két fadarabbal szorítsa meg a lábujjait, amíg a fájdalom elviselhetetlenné válik. És amikor hányt, az anyja arra késztette, hogy ismét megegye a hányást.

Hamarosan a gyermek egész testén striák keletkeztek, a felkar és a comb bőre óriási nyomás alatt szakadt. "Szétestem, mint egy matrac" - mondja a 38 éves Ethmane. Ethmane most megint karcsú, mert családja nem engedheti meg magának a költséges kényszer-etetést. Még mindig meg van győződve a szokásról. "A szépség fontosabb, mint az egészség" - mondja. Férje, Brahim még ennél is többet mond: "A vékony nők nem egészségesek."

Az a meggyőződés, hogy a kövér nők jobb feleségek, nem nélkülözi az arab világot. Az észak-afrikai Mauritániától a Perzsa-öbölig az elhízás robbanása figyelhető meg a nők körében. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a Közel-Keleten a nők körülbelül fele túlsúlyos vagy elhízott. Sok, egykor nomád életmódot folytató országban az olajbőség és az urbanizáció vezetett a korábban elsősorban a nyugati világban megfigyelt káros étkezési szokásokhoz. Az emberek túl sok cukrot és zsírt esznek, és túl keveset mozognak.

Bahreinben a nők 83 százaléka túlsúlyos, az Egyesült Arab Emírségekben 74 százaléka, Libanonban pedig 75 százaléka - derül ki egy független londoni nemzetközi projektcsoport adataiból, amely a kormányok számára az elhízás elleni fellépést kampányolja.

Még az olajbevétel nélküli észak-afrikai országok, köztük Tunézia és Marokkó is ugyanazokkal a kihívásokkal néznek szembe. Itt is a vaskos nők preferálása diktálja az étlapot. "Úgy gondoltuk, hogy az elhízás problémája a gazdagabb országokra korlátozódik, de valami hasonlót mondanak nekünk a szegényebb területekről is" - mondja Kunal Bagchi, a WHO táplálkozási szakértője. Mauritánia az egyetlen ország, ahol szisztematikusan gyakorolják a kényszer-etetést. A kormány és a nőszervezetek már régóta szorgalmazták a zsákolásnak nevezett eljárás eltörlését. Ezt hívják a franciák libahízlalási módszereknek. De a fellebbezések süket fülekre jutottak.

Végül is egy olyan országban, ahol krónikus élelmiszerhiány van, a kövér nőket nemcsak gazdagoknak tekintik - nagyobb valószínűséggel lesznek egészséges gyermekeik is.

Eközben az arab kormányok az elhízást is költséges problémának ismerik el. Az elhízás és az abból eredő betegségek már a Közel-Kelet országaiban az egészségügyi kiadások harmadát teszik ki - állítja a londoni projektcsoport. A költségek tovább nőnek, és hamarosan elérhetik azt a 40 százalékot, amely az Egyesült Államokban ilyen betegségek miatt merül fel - állítják a tanácsadók.

December elején a WHO tisztviselői, valamint a Közel-Kelet és Észak-Afrika 20 országának kormányzati képviselői találkoztak először táplálkozási irányelvek kidolgozása érdekében. Az egyik tudós csak akkor adott esélyt a projektnek, ha az irányelvek figyelembe veszik a lekerekített női testek regionális preferenciáját is. Most az ország képviselői további vizsgálatokat akarnak lefolytatni és legkésőbb hat hónap múlva beszámolni azokról.

Alig egy másik országban sem lehetne komolyabb az ellentmondás a hagyomány és az egészség között, mint Mauritániában. Az elszigetelt hárommillió embert egy autoriter iszlám kormány vezeti. A zord sivatagi tájjal szemben a férfiak mindig nem a természet szépségét énekelték, hanem a kövér nők varázsait és az egészséges csecsemők világra hozásának képességeit. A kényszerétkeztetés szokása az aszály visszatérő időszakaiban is fennmaradt. Szinte mindig az anyák vagy nagymamák használják az eljárást a lányoknál.

A frekvenciáról nincsenek aktuális adatok. A kormány által 2001-ben megrendelt tanulmány azonban megállapította, hogy a mauritániai nők 22 százalékát fiatal lányként erőszakkal etették. Ez a nők felében felnőttkori elhízást eredményezett, és sokuk cukorbetegségben, szívbetegségekben és emésztőrendszeri rendellenességekben szenved. Az érintettek ötöde azt is elmondta, hogy az eljárás során lábujja vagy ujja eltört. Az eredmény: A helyszínen tartózkodó tisztviselők arról számolnak be, hogy egyes nők alig tudnak mozogni az elhízás miatt.

Egy éve működik egy segélyszervezet, amely információt nyújt a kényszer-etetés egészségügyi veszélyeiről Mauritánia vidéki területein. Egy másik szervezet, a Mauritániai Szövetség a Nők Előmozdításáért (AMPF) a főváros, Nouakchott kilenc ifjúsági központjában mutatja be videóit az eljárás kockázatairól. A mauritániai kormány szintén négy évvel ezelőtt hirtelen mozgásképessé vált, és arra szólította fel az embereket, hogy hagyják fel a gyakorlatot rádió és televízió útján. A figyelmeztetések nagyrészt elhalványultak, már csak azért sem, mert a mauritániai nők 65 százaléka írástudatlan.

Ms. Ethmane családja túl szegény volt ahhoz, hogy erőszakkal etesse három lányát. Legidősebb lányát, Mariamot megkímélték. Ma sajnálja. "Minden barátom átélte ezt" - mondja a 19 éves fiatalember. - Már nem érzem jól magam velük, mert csak túl vékony vagyok.