Amikor elvesztettem magam a Lxxchokofrosch költészet 1. fejezetében; költészet slam

Amikor elvesztettem magam

amikor

Letépem a fenekemet
csináld azt, amit nem akarok
csak mondd el a maradékát annak, amit mondani akartam
Lenyeltem a többit ... néha csak mindent
És érzéseimet álarc alatt tartom
egy könny, vér és márvány maszkja

Azt mondom magamnak, hogy helyes
Még akkor is, amikor olyan rossz érzés, és rosszul érzem magam
De neked szól, csak neked!
... és mindenki más, csak nem nekem való
Mert jó akarok lenni neked, a legjobbak közül
Egyszerre nem az égett darab a szélén
de a cseresznye az önteten

És mindent megteszek, a szívemet és a lelkemet
Csak tetszeni akarok neked, nem én vagyok a probléma
és sokkal többet adtam: önértékelésemet, önbizalmamat és önmagamat
mert olyan hangosnak tettetve magam sem tudtam, ki az

És most már nem vagyok világító, hanem átlátszó
már nem szilárd, hanem folyékony
már nem kötött, hanem szabadon kitalált
már nem hangos, csak csendesen
túl gyenge a bennem zajhoz
Túl könnyű a vállam súlyához képest
Most zuhantam be, mint egy rosszul épített Jenga-torony
talán túl sokan távolítottak el egy alkatrészt.

És mindezt azért tettem, hogy elmondhasd,
hogy társadalmilag képtelen vagyok, arrogáns és hideg,
nem a cseresznye az önteten, hanem az égett darab a szélén

És önbizalommal, amely jobban értékel téged, mint engem,
arc helyett csak sima felület ... szabad a bélyegéhez
és a viharban egy fába fogott lélek
valahol apró esőerdőben (csak egy kicsit szarkasztikus)
határozottan igazad van!

Nem, nem vagyok jó, rohadt szar vagyok a járdán, amelyre senki sem akar lépni,
szakadt, mint a vékony papír, és törött, mint a korhadt fa.
Szabad esésben vagyok ...
becsukott szemek,
a test alszik,
a szellem úgy lebeg rajta, mint egy még függőben lévő ítélet,
mert a szív halkan dobog szinte egy álló óra ütemére
... nincs pipa, csak csapás ... harc!
Senki sem menthet meg, csak én
tapadás
mert engem igazából senki sem ismer
tapadás
most még én sem
tapadás
ezen változtatni kell
tapadás
Változtatnom kell
tapadás
épp most
tapadás
Most
tapadás
tapadás

Csak az írásjeleket tettem az olvasás megkönnyítése érdekében. Erre szánják a pontokat, mert a vers nem jobban alkalmas olvasásra, de valójában jobb hallgatásra. Így próbáltam érthetővé tenni, ahogy a fejembe tettem. Valójában egyáltalán nem vers, hanem inkább verses slam. Remélem, hogy így is tetszett, mert számomra ez a vers/slam nagy érzelmi értékkel bír.