Preambulum. 1. táblázat: A III. Ajánlás fokozata. 2. táblázat: A bizonyítékok szintje

Tartalom 1. Bevezetés. 5 2. Definíció és osztályozás. 5 3. Diagnózis. 6 4. Szívképalkotás és egyéb diagnosztikai vizsgálatok. 10 5. Megelőző intézkedések. 14 6. Szívelégtelenség gyógyszeres terápiája csökkent ejekciós frakcióval (HFrEF). 15 7. Aggregált terápia szívelégtelenség esetén csökkent kidobási frakcióval. 21 8. Szívelégtelenség kezelése visszatartott ejekciós frakcióval (HFpEF). 24 9. Aritmiák és vezetési zavarok. 25 10. Kísérő betegségek. 30 11. Akut szívelégtelenség. 39 12. Mechanikus keringési támogatás és szívátültetés. 53 13. Multidiszciplináris ellátás. 56 3

ajánlási

1. ábra: A szívelégtelenség diagnosztizálásának algoritmusa nem akut, szívelégtelenség gyanúja esetén a (nem akut kezdet) A szívelégtelenség valószínűségének becslése 1. Kórtörténet: CHD (M, revaszkularizáció) artériás hipertónia Kardiotoxikus anyagokkal való érintkezés vagy diuretikumok sugárzása Orthopnea, paroxizmális éjszakai dyspnoe 2. Fizikai vizsgálat: zörgő zajok, bokaödéma mindkét oldalon, szívzörej, teli jugularis vénák, a szívimpulzus elmozdulása/kiszélesedése 3. EKG: bármilyen eltérés 8

A natriuretikus peptidek kezdeti meghatározása a klinikai gyakorlatban nem rutin 1 jelen lévő Natriuretic peptidek NT-proNP 125 pg/ml NP 35 pg/ml Nem Igen Echokardiográfia Ha a szívelégtelenség megerősítést nyer (az összes rendelkezésre álló adat alapján): értékelje az etiológiát és kezdje meg a megfelelő terápiát. A beteg beszámol a szívelégtelenségre jellemző tünetekről (lásd 1. táblázat). Normális kamrai és pitvari térfogat és funkció. Vegye figyelembe az emelkedett natriuretikus peptidek egyéb okait. minden hiányzik Szívelégtelenség valószínűtlen: vegye figyelembe a többi diagnózist Normál b, c b c 9

2. ábra: Kezelési algoritmus tüneti tünetekkel járó betegeknél Tüneti HFrEF b terápiás AE-c és etablocker kezeléssel rendelkező beteg (titrálás a legmagasabb tolerált bizonyítékokon alapuló dózisig) Még mindig tüneti és LVEF 35% Nem Igen Továbbá MR antagonista d, e (titrálás akár legtűrtebb bizonyítékokon alapuló dózis) Igen Még mindig tüneti és LVEF 35% Nem Igen A beteg tolerálja a sinus ritmust, QRS-AE (vagy AR) f, intervallum 130 msec Sinus ritmus h, HR 70 bpm ssa Diuretikumok a torlódás tüneteinek és jeleinek enyhítésére Ha LVEF 35% az OMT vagy a tüneti VT/VF kórtörténete ellenére, implantátum D 16

Az RT beültetést 120 ms QRS időtartammal fogják megfogalmazni. Ez az irányelv hangsúlyozza, hogy az RT kezelés nem javasolt, ha a QRS komplex szélessége kevesebb, mint 130 ms. 23.

Kórházból történő kivezetés kritériumai a CHD miatt felvett betegek számára: hemodinamikailag stabil, euvoläm, a bizonyítékokon alapuló orális gyógyszerekhez igazítva és stabil veseműködéssel a kirakodás előtt legalább 24 órán át; személyre szabott információkkal és tanácsokkal látják el az önellátással kapcsolatban. A CHD-vel kapcsolatos kórházi kezelés után elbocsátott betegeket lehetőleg a magas kockázatú szakaszban végzett nyomon követés során: be kell vonni egy betegségkezelési programba; A nyomon követési terveket a mentesítés előtt össze kell állítani, és világosan közölni kell az alapellátó csoporttal; konzultáljon háziorvosával a mentéstől számított 1 héten belül az előrehaladás felmérése érdekében; ha lehetséges, konzultáljon a kórház kardiológiai csoportjával, aki először kezeli Önt a lemondástól számított 2 héten belül. A krónikus HF-ben szenvedő betegeket multidiszciplináris HF-csoportnak kell követnie. A terápiás célok a CHD-ben szenvedő betegek különböző kezelési szakaszaiban különböznek; az 5. táblázat foglalja össze. 52

a refrakter szívelégtelenség tartósan beültethető bal kamrai asszisztens rendszerrel (LVAD) kezelhető. Mivel a kísérő másodlagos jobb szívelégtelenség prognosztikailag kedvezőtlen, az LVAD értékelését korai szakaszban kell elvégezni. Biventrikuláris mechanikai segítségre van szükség biventricularis kudarc esetén. 6. táblázat: Azok a betegek, akik alkalmasak a bal kamrai támasztórendszer beültetésére Azok a betegek, akiknél az optimális gyógyszer- és aggregátterápia ellenére több mint 2 hónapos tartósan súlyos tünetek jelentkeznek, és a következő kritériumok közül egynél több: LVEF 35 kg/m 2 a transzplantáció előtt (testsúlycsökkentés javasolt hogy M