Tudás: A mosómedve étrendje

A Müritz Nemzeti Parkban a kutatók azt vizsgálják, miből táplálkoznak a kis medvék. Alapvetően mindent megesznek.

A mosómedve szó szerint hallja a fű növekedését. A fülük olyan jó, hogy még hallani is lehet, amikor egy földigiliszta a föld alá ássa alagútját. Ha figyelmesen hallgat, a kis medvék rendkívül jó tapintata játszik szerepet, és addig ásnak, amíg meg nem kapják a finomságot. Ami úgy néz ki, hogy a mosómedve elmosogatja a zsákmányát, valójában férgek, csigák vagy rovarok kutatása a sáros talajon. Mivel az emlősök nem nagyon látnak, a zsákmányukat a mancsuk közé fordítják, mielőtt a szájukba tennék őket.

Mivel a mosómedve tojást és fiatal madarakat is fogyaszt, egyes természetvédők aggódnak amiatt, hogy az eredetileg Amerikából érkező mindenevők veszélyeztethetik az őshonos madárfajokat. Amit kevesen tudnak: "A mosómedve ma már a háziállatok közé tartozik Németországban" - mondja Berit Annika Köhnemann (26), a hamburgi egyetem biológus hallgatója. Frank-Uwe Michlertől a Neustrelitz melletti Carpinban, a Vadon élő ökológia és természetvédelem társaságában végzett diplomamunkájáért azt kutatja, mit esznek a mosómedvék a Müritz Nemzeti Parkban.

"Megvizsgáltuk az állatok ürülékét élelmiszer-maradványok tekintetében, és megállapítottuk, hogy ezek elsősorban növényekkel, rovarokkal és férgekkel táplálkoznak" - mondja Köhnemann. "Alkalmanként esznek madártojást, de a mosómedve nem ragadozó, és céltudatosan nem tisztítja ki a fészkeket" - mondja. A vizsgált ürülékminták azt is megerősítették, hogy a mosómedve étrendjét az évszakhoz és a rendelkezésre álló ételekhez igazítja. "Tavaly ősszel szinte csak kalóriadús makkokat ettek a téli zsír felviteléhez" - mondja a kezdő biológus. „Mert makk volt bőven.” És tavasszal a Müritz Nemzeti Park hemzsegett a kétéltűektől - különösen békák voltak bőven. "A mosómedvéknek csak le kellett ülniük a víz mellé, és ki kellett lapátolni őket" - magyarázza a végzős hallgató.

A tudósok azonban csak a 2009-ig tartó terepvizsgálatok végén tudnak megbízható kutatási eredményeket szolgáltatni a mosómedve táplálkozásáról. "Még nem végeztünk kvantitatív értékeléseket" - mondja Uwe Michler biológus. Ehhez először meg kell vizsgálni az összes székletmintát. "Csak akkor, ha rendelkezünk ilyen adatokkal, pontosan meg tudjuk mondani, hogy a mosómedve milyen gyakran eszi a madártojást."

Még ha valóban kiderülne is, hogy a mosómedvék túlságosan visszaszorítják a madarakat a Müritzre, nehéz lenne őket újra kiűzni a nemzeti parkból. Mert az alkalmazkodó állatokat vadászattal alig lehet megtizedelni. A korábbi vizsgálatok összehasonlítása még azt is sugallja, hogy a mosómedve gyorsabban szaporodik, ha erősen vadásznak rájuk. A tanulmányok kimutatták, hogy azokban az években, amikor sok fajtársat meggyilkoltak, azok a nőstények is születtek utódokkal, akik nemrégiben lettek ivarérettek. Az ilyen fiatal nőstények általában még egy évet várnak, mielőtt teherbe esnének. "Eddig nem tudjuk, hogy az állatok hogyan tudnak teherbe esni a következő évben" - mondja Berit Köhnemann. Ez az alkalmazkodási jelenség azonban más állatfajokból is ismert.